Fábián Gáborra nemcsak Vácon és környékén, hanem az egész országban sokan felnéznek és elismerik a munkáját. A Váci Szakképzési Centrum Boronkay György Műszaki Szakközépiskolájának és Gimnáziumának igazgatóját éppen ezért sokan gondolják sikeresnek, köztük én is, ezért készítettem vele interjút.
Ezt legtöbben azokkal az eredményekkel magyarázzák, amiket az iskola abban az időszakban ért el, amióta ő az igazgató. Ilyen eredmény például, hogy az intézmény az elmúlt négy évben folyamatosan szerepelt a HVG legjobb szakközépiskolákat rangsoroló listájának élmezőnyében, legutóbb az első helyen. De vajon mit gondol az iskola múltjáról, jelenéről és jövőjéről, valamint a sikerességről az igazgató, Fábián Gábor?
Első kérdésem az lenne, hogy mi szeretett volna lenni kiskorában, illetve hogy miért pont a pedagógusi pályát választotta?
Ugyebár, ki az a fiú, aki ne szeretett volna repülőpilóta, vagy valami hasonló lenni? Nekem ez volt az álmom általános iskolás koromban, éppen ezért jelentkeztem ebbe a műszaki középiskolába, gépész szakra, és 1984-ben érettségiztem. Közben bekerültem az atlétika csapatba, mely szintén nem ment rosszul (országos döntőkön szerepeltem), ez pedig elvitt a sport irányába.
A testnevelés iránti elköteleződésemből sok konfliktusom adódott, mivel az országos középiskolai tanulmányi versenyen is az első 10-ben végeztem, így felvételi nélkül felvettek volna a Műszaki Egyetemre, azonban én testnevelő tanár akartam lenni, és végül az is lettem. Hozzátenném még, hogy a repülőpilóta vonal egészen az érettségi évéig megmaradt bennem, mint álom, még egy alkalmassági vizsgán is részt vettem Kecskeméten.
“Végül Bodnár Ferenc atlétikaedzőm és Szabó János matematikatanárom hatására lettem testnevelés-matematika szakos tanár. Az egyetem elvégzése óta (1989) csak és kizárólag ebben az iskolában dolgoztam.” – kezdte a válasz adást Fábián Gábor.
Ön sikeres embernek tartja magát?
Tanári pályám során rengeteg területen kipróbáltam magam, vezettem fotó- és sakkszakkört, tanítottam informatikát és biológiát egy-egy évig, most jelenleg pedig az iskola igazgatója vagyok. Azonban, ha megkérdeznél valakit, hogy sikeresnek tartja-e egy középiskola igazgatóját, nyilván azt mondaná, hogy ez ma nem számít karriernek.
De mégsem szeretnék álszerény lenni, mert én sikeresnek tartom magam, de csak azért, mert az általam vezetett iskola sikeres. Ez nyilvánvalóan nem csak az én kizárólagos érdemem, de azt szokták mondani, hogy a fejétől bűzlik a hal, tehát valami kevés közöm azért mégis csak van hozzá. Viszont ebben a legnagyobb és elvitathatatlan szerepe az elszánt és kiváló tantestületnek, illetve a folyamatosan javuló “gyerekanyagnak” van.
Éppen a minap készítettem egy statisztikát, hogy az idén hozzánk felvett nyolcadikos diákok átlaga az érettségi tantárgyakból 4,75 volt a hatodik-hetedik osztály év végén az általános iskolában, melyet szerintem jó néhány elitgimnázium is megirigyelne. Éppen ebből a jó anyagból kifolyólag azonban a Boronkays tanárok sokkal többet dolgoznak az átlagnál.
Viszont az a mi lelkünknek is jó, ha ti sikeresek vagytok, ez egy pozitív visszacsatolás a munkánk eredményességéről.
Tehát fogalmazhatunk úgy, hogy a tanári kar és Ön is akkor érzi magát sikeresnek, ha a diákság sikeres?
Így van, erről van szó! Ez a mi küldetésünk, hogy ti legyetek sikeresek, és ettől érezzük mi is jól magunkat. Ehhez a sikerességhez nem kell feltétlenül versenyeredmény, elég, ha sikerül letenni a nyelvvizsgátokat, vagy éppen sikerül továbbtanulni.
“És ez a fajta hozzáállás a sikerhez a Boronkayban a tanárok közt szerencsére egy egészen általánosan elfogadott attitűd lett. Nem állítom, hogy az én hatásomra, azonban talán valami közöm nekem is volt hozzá, ezért én ebben a pozícióban, így sikeresnek érzem magam.” – mondta Fábián Gábor
Ha egy mondatban meg kéne fogalmazni, hogy mit jelent Ön számára a siker, akkor ezt hogyan tenné meg?
A siker az, ha segíthetek abban, hogy más sikeres legyen. Emögött egy nem igazán önzetlen indok áll, mivel én már gondolok arra is, hogy a jelenlegi szabályok szerint 15 év múlva nyugdíjas leszek, és akkor az általunk most kinevelt generáció fog eltartani minket, tehát az én érdekem is, hogy ezekből a diákokból rendes, erkölcsös, adófizető polgárok, a társadalom hasznos tagjai váljanak. Így a tanári munkámmal a saját jövőmért is teszek.
Emögött a diákok felé történő segítségnyújtási szándék mögött áll-e esetleg valamilyen pozitív vagy negatív élethelyzet, vagy egy-egy személy, aki nagyban befolyásolta Önt?
Én egy nagyon szerencsés ember voltam, egy kis faluban nőttem fel, Borsosberényben, ami Nógrád megyében található. Az ottani általános iskolában 15-en voltunk az osztályban, de ott, abban a kicsi tantestületben is kiváló tanárok voltak, már ebből a kis iskolából is országos versenyekre jártam.
“Aztán középiskolában is nagyszerű tanáraim voltak, főleg műszaki téren. Azonban nem minden tanárom volt ennyire jó, de a negatív példákból is lehet tanulni, hogy hogyan nem szabad csinálni valamit. Korábban említettem a matematikatanáromat. Amikor elkezdtem tanítani, az ő instrukciói által vezetett középiskolás jegyzeteimet vettem elő, és azok alapján tanítottam, volt hova nyúlnom a múltból. Ez a mester-tanítvány dolog fontos, nem kell mindenkitől mindent átvenni, azonban ami jó, azt igen.” – árulta el Fábián Gábor.
Vajon mik Fábián Gábor tervei a jövőre nézve szakmai téren?
Nyilván nem leszek örökké igazgató, ez egy tól-ig megbízás, egy munka, melyre kinevezik az embert. Azonban semmiképpen sem szeretném elhagyni a tanári pályát, és mint ahogy arra már korábban is utaltam, továbbra is szeretnék sikereket elérni a diákjaimon keresztül. És ha lehetőségem adódik rá, még nyugdíjas koromban is szívesen folytatnám a tanítást egy ideig, levezető jelleggel, bár igaz, hogy ezt a jelenlegi szabályozás nem nagyon tolerálja.
Zárókérdésként, Ön hogy gondolja? Vajon mikor már nem Ön lesz az igazgató, akkor is fenntarthatóak lesznek az iskola mostani jobbnál jobb eredményei?
Mint azt már említettem, én nem leszek örökké igazgató, azonban azt gondolom, hogy igen. Hiszen a tanári kar és a diákság ugyanaz marad. Azt azért megismétlem, hogy a fejétől bűzlik a hal, de alapvetően nem az igazgatón múlnak ezek a dolgok.
“Ő meg tud szabni irányokat, de nem ő van veletek bent órán. Tehát ha a következő igazgató ugyanígy fontosnak tartja ezeket a dolgokat, és megteremti hozzájuk a lehetőségeket, akkor nincs kétségem afelől, hogy tarthatóak a mostani eredmények. Persze hogyha a következő igazgató mást tart fontosnak, akkor lehetséges egy irányváltás, de ez nem biztos, hogy rosszabb lesz, csupán más, mint most.” – zárta mondandóját Fábián Gábor.
Összességében az igazgató úr válaszaiból kivehető, hogy mik motiválták őt az élete során, és hogyan került ebbe a pozícióba. Az is körvonalazódik, hogy mit tett ezekért a sikerekért, melyeket több év kemény munkájával ért el. Véleményem szerint az ő története mindannyiunk számára kiváló példa lehet, hogy semmi sem lehetetlen, pusztán a megfelelő döntéseket kell hoznunk az életünk meghatározó pontjain. Ezen kívül már csak a küzdeni akarásunk dönt mindenről!
Köszönjük szépen, hogy időt szántál rá és végigolvastad ezt a cikket, illetve Fábián Gábornak is szeretnénk megköszönni, hogy rendelkezésünkre állt! Reméljük, hogy sok ember számára nyújtott inspirációt Fábián Gábor életútja. Ezzel talán motivációt is tudunk nyújtani az emberek számára, hogy igenis lehetséges a siker, csak sokat kell tenni érte.
Több hasonló jellegű cikk található a JÉG Blog oldalán. Ehhez tudjuk ajánlani a Babypurp feltalálójával, Dr. Tálas Lászlóval készült interjúnkat, melyet ezen a linken tudtok elolvasni! Még több JÉG tartalomért kövesd be Facebook és Instagram oldalunkat! Várunk legközelebb is!
