Buday Kollárik Tímea két nonprofit szervezet ügyvezetője, mindemellett családanya is, akinek neve szinte azonnal előkerül, ha a magyarországi vezetői kultúra vagy a társadalmi szerepvállalás kerül szóba. Lételeme mások segítése. Az életútjáról, a sikerről és a mai fiatalokról beszélgettem vele.
Néhány szó Buday Kollárik Tímeáról
Tímea 1974-ben született és húszéves korára már világmárkák belvárosi üzleteit nyitotta meg. Később a rendezvényszervezés területére sodorta az élet, de a divattól sem távolodott el. Rengeteget dolgozik – elmondása szerint talán túl sokat is –, de ezt mindig értékalapon teszi. A Menedzserszövetség és a Joint Venture Szövetség ügyvezető igazgatója, valamint alapító tulajdonosa a férjével közös családi cégüknek, a Lime Creative-nek. Párjával és két gyermekével együtt indították el a Csudibogár Clubot, ahol Bence fiúkhoz hasonló, magasan funkcionáló autista fiatalok számára hoztak létre egy közösségi teret. Rendkívül önzetlenül áll másokhoz, sugárzik belőle a tenni akarás.
Mi volt az álmod gyerekkorodban?
Sok minden szerettem volna lenni, ahogy minden gyerek, de amire igazán vágytam az valamilyen szinten ma is a magánéletem részét képezi. Két szakma lebegett a szemem előtt: az egyik, hogy stewardess legyek – mert imádok utazni egészen a mai napig. A másik pedig az állatorvosi pálya, ugyanis kisgyermek koromtól nagy állatrajongó és elkötelezett állatvédő vagyok, jelenleg is van egy már 11 éve befogadott kutyánk, családtagunk: Cuki.
Hogyan indult a szakmai életutad, hogyan változtak a céljaid az út során?
Végül aztán a divat vonalán indultam el, hiszen tudjuk, minden lány szeret öltözködni. Az eredeti gondolat az volt, hogy meg tudjam varrni magamnak a ruháimat, alap szakmámat tekintve varrónőnek tanultam. Nagyon fiatalon és elég gyorsan kerültem bele ebbe az iparágba. Tizenöt évesen már a belvárosban adtam el ruhákat, húsz éves koromra pedig Budapesten, a Váci utcában sikerült megnyitnom az első, Versace Jeans Couture és más világmárkákat forgalmazó multibrand üzletemet, teljesen önerőből. Annak idején a ruhák miatt számos divatbemutatót rendeztem, így elsajátítottam ezen témakör minden csínját-bínját. A munkám alapjai mindenképp a trendek, illetve a szervezés területei körül keresendőek a mai napig is.
Mi volt a legnagyobb kihívás, akadály az életedben?
Akadály az mindig van, ez a vállalkozói lét velejárója, és pont emiatt elengedhetetlen, hogy az embernek mindig meg kell újulnia minden területen. Ha csak az én példámat nézzük, akkor mind a mai napig folyamatosan új dolgokat álmodok és valósítok meg. Szerintem úgy lehet a legjobban dolgozni, ha az ember annyira szereti, amit csinál, hogy nem munkaként tekint rá. A húszas éveim elején simán elmentem tárgyalni egy-egy nagy céghez, gond nélkül kimentem Olaszországba is, és soha nem gondoltam, hogy nem vesznek komolyan csak azért, mert húszéves vagyok. Voltak azonban olyan periódusok, amikor át kellett gondolnom, hogy amit addig csináltam, az jó-e, mert egy húszéves nem úgy indul neki a cégépítésnek, hogy stratégiát, piackutatást készít, inkább ösztönből cselekszik. Egy jól működő üzlet felépítéséhez már több tudásra és tapasztalatra van szükség. Talán az volt az akkori legnagyobb kihívásom, hogy hogyan lehet húszéves fiatalként jól lavírozni a cégépítés vizén, és hogyan lehet a felmerülő akadályokat, problémákat a lehető legjobban megoldani. Mivel túl fiatal voltam, sokat hibáztam. Így 2000-ben az első kis karrier-időszakom lezártam és szépen, lassan újraépítettem magam a rendezvényszervezés területén. A következő nagyobb nehézség jóval későbbre datálódik, amikor a férjemmel közösen 2007 őszén a már tudatosan felépített rendezvényszervező cégünkkel létrehoztunk egy rendezvényhelyszínt, majd egy év múlva a világválság hatására megtorpant az élet. Az akkor számunkra nagyon jelentős beruházást követően – egy 1200 négyzetméteres rendezvényközpont létrehozása Showroom Rendezvényház néven – az első évben gyönyörűen fejlődött a cég, majd egyszerűen megállt minden. Ezen a ponton nekünk az egész koncepciót újra kellett gondolni, konkrétan nulláról újraépítkezni, akkor már két kisgyermek mellett. A harmadik ilyen nagy változás az életemben a Covid-helyzet volt, amit férjemmel közösen már eggyel könnyebben vettünk a 2008-as válságból tanulva, 12 évnyi további tapasztalattal a hátunk mögött. Az szerintem nagyon fontos, hogy ha jön egy ilyen válsághelyzet, akkor az ember abból épüljön valamilyen szinten. Nyilván nagyon nehéz egy olyan helyzettel szembesülni, amit előre nem láttál, nem tudtál vele kalkulálni, de éppen ezért fontos, hogy mindig legyen valamilyen tartalék képezve. Ez sajnos az első két akadálynál nem állt rendelkezésre. Vallom, hogy összességében ezeket a helyzeteket nem tragédiaként kell megélni, hanem pozitívan, illetve minél rugalmasabban kell hozzáállni, és azt keresni, hogy mit tudunk az adott szituációból profitálni, tanulni, továbbá hogyan tudunk továbblépni és fennmaradni.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, leírnod a sikert, mit mondanál?
Én a sikert semmiképp sem az anyagi siker oldaláról közelítem meg, hanem abszolút emocionális oldalról tekintek rá. Számomra a siker azt jelenti, hogy olyan munkát végzünk, amelyre büszkék lehetünk, és ami elismerést vált ki másokból. Természetesen nem lehet mindenkire ugyanúgy hatni, de ha az ember olyan visszajelzéseket kap folyamatosan, hogy jó, amit csinál, akkor valószínűleg jó az irány.
Mit gondolsz, mi a három legfontosabb “összetevő” a sikerhez?
Nagyon sok összetevője van, de ha csak hármat kellene kiemeljek, akkor a kitartás mindenképp ott lenne a listám elején. Szorosan mellette az, hogy szeresd, amit csinálsz – enélkül szerintem nem tudsz sikeres lenni. Végezetül pedig, hogy úgy élj, úgy dolgozz, hogy próbálj mindenkivel szemben korrekt lenni, legyen az partner vagy kolléga. Ez különösen fontos a saját önbecsülésem miatt, továbbá amiatt, hogy nyugodtan aludjak és mosolyogni tudjak minden nap, akkor is, ha fáradt vagyok, és akkor is, ha éppen nehezebb időszak van. Mindezek mellett nagyon fontos a helyes értékrend megléte, – amit muszáj megemlítsek – amihez határozottan tartom magam, és ennek fényében élem a mindennapjaimat. Ez a három vagy négy összetevő, ami számomra az alap, és persze kell még sok minden más is a tökéletes recepthez. Továbbá soha nem árt egy jó adag szerencse.
Milyen napi rutinokat tartasz fontosnak a produktivitás és siker fenntartása érdekében?
Nekem olyan napi rutinom sajnos nincs, amire gondolsz… Talán, ami az én életemben egy ilyen „rutin”, az a család. A szeretet, ami körülvesz, a közös készülődés reggelente, az egymástól való elköszönés, ölelések és az esti, valamint hétvégi együttlétek. Az elmúlt közel húsz évben engem ezek a közös idők töltöttek. Persze a munka és a család mellett nem igazán volt időm magamra, de eddig nem is hiányzott. Miután a fiaim már szinte felnőttek, mostanában kezdtem érezni, hogy ezen változtatnom kell. Most már tudom, hogy az nem jó, ha nincs igazi „énidőm”, de mindig van miben fejlődni.
Honnan jött a társadalmi felelősségvállalás, illetve a női vezetők aktív támogatása?
Nálam mások támogatása mindig is az életem részét képezte. Hitvallásom, hogy ha megtehetjük, akkor segítsünk. Úgy vagyok vele, ha minden ember csak egy rászorulónak segítene, akkor a világban nem lenne probléma. De addig amíg ez sajnos nem így működik, addig aki megteheti, ahol tud, tegyen a társadalomért, és próbáljon meg példát mutatni, értéket teremteni. Ez egy kicsit túlcsordult nálam, már többet teszek, mint amit elbírnék. Ebben is érdemes egyensúlyt teremteni, hiszen nem tudsz mindenhol te segíteni és megmenteni a világot. Az első nagyobb társadalmi megmozdulás az életemben nagyságrendileg 15 évvel ezelőtt volt. Akkor kezdtem el egy saját programsorozatot, melynek minden egyes eseményén gyűjtöttünk valamilyen jó ügy érdekében – köztük a paralimpiai csapatnak is, nagy sikerrel. A Menedzserszövetségben – amit most már kilenc éve ügyvezetek – az első kezdeményezésem az Év Menedzsere Díjátadó Gálán való gyűjtések szervezése volt, amit azóta minden évben más-más alapítványnak ajánlunk fel. Továbbgondolva, gyakorlatilag azóta már nincs olyan program a Menedzserszövetség életében, ahol ne állnánk egy jó ügy mellé. Például a női vezetői kampányunkban idén nem csak a nők mellett vagy a nőkért, női vezetőkért állunk ki, hanem a kampányban szereplő női vezetők is kiállnak nyolc fontos társadalmi téma mellett, és ezen keresztül nyolc civil szervezetet is támogatunk velük közösen. Idei kampányunk március nyolcadikán, nőnapon fog debütálni. Alapjaiban tehát igyekszem sok mindenben szerepet vállalni, rendszeresen meg is keresnek különböző támogatandó programokkal, én pedig nehezen tudok nemet mondani. Mind a saját tudásomat szívesen adom, mind a kapcsolatrendszeremet megmozgatom, ha fontos az ügy, és lehetőségeim szerint próbálok anyagi támogatást is nyújtani.
Mit gondolsz a fiatalok mai helyzetéről, lehetőségeikről?
Semmivel nem könnyebb és semmivel sem nehezebb a dolguk, mint amilyen annak idején nekünk volt. Szerintem mindig is voltak olyanok, akik tudtak élni a lehetőséggel, és akik nem tudtak, ez ma is így van. Az tény, hogy ők egy más generáció, máshogy gondolkoznak, de semmivel sem rosszabbul és se nem jobban. Változik a világ. Tovább is élünk, kitolódik a házasság, kitolódik a fiatalkor, pont emiatt azzal sincsen semmi gond, hogy ha nem olyan korán kezdenek el dolgozni, hanem akár még több évet is továbbtanulnak. A rohanó világot egy nehézségnek látom, amit mi magunknak generálunk – szerintem soha nem volt ennyire sűrű az élet, mint most. A másik pedig a social media nagyon erős jelenléte. Rendkívül nehéz, hogy a tizenéves fiatalok leszűrjék a valós és használható tartalmat – mert a valóság nem csak szép és jó, ahogy az a social media oldalakon látható. Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy a mai fiatalok nagyon gyorsan szeretnének sikeresek lenni, vezetői beosztást elérni. Mindig türelmetlenek voltak mióta világ a világ, ez így is van rendjén, de miután ma a social media felületeken mindenki többet mutat a valóságnál, ezáltal sajnos nem reális világot látnak és nem reális álmokat kergetnek. Természetesen ez most általánosítás, mindig vannak kivételek, és a saját gyerekeimen, valamint a fiatal kolléganőimen is azt látom, hogy azért van remény.
Hogyan járulhat hozzá egy fiatal a társadalom és a környezet fenntartható fejlődéséhez?
A pályakezdőknél gyakran azt tapasztalom, hogy az egyetem alatt még nem tudják, hogy valójában mit akarnak – és kicsit visszakanyarodva az előző kérdésedre, lehet, hogy ez részben még válasz arra is. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember minél hamarabb elkezdje kitapasztalni a munka világát, és már akár gimnázium, egyetem alatt vállaljon feladatokat, érezze meg azt, hogy mi is az a munka. Nem azt mondom, hogy tanulás mellett dolgozzon, de vállaljon például nyári munkát, próbáljon ki számára izgalmas területeket, társadalmi teendőket is. Rengeteg lehetőség van, biztos te is ismered a Tanítsunk Magyarországért programot. Ezen keresztül a fiatalok megtapasztalhatják, hogy ők segítenek általános iskolás gyerekeket, és az ő mentorálásuknak köszönhetően továbbtanulnak ezek a kisiskolások. Szerintem ez fontos. Az elsődleges ne a pénzkereset legyen, hanem először ismerjük meg magunkat, hogy mi az, ami nekünk tetszik, ami boldoggá tesz, és utána már az alapján fogunk tudni hivatást választani és pénzt keresni.
Milyen készségek és tulajdonságok fontosak a női vezetők számára, és hogyan lehet ezeket kifejleszteni már a pályakezdés során?
Inkább azzal kezdeném, hogy mit tapasztalok, amiben szinte minden nőnek fejleszteni érdemes magát, ami nem más, mint az önbizalom. Több fiatal női vezetővel is dolgoztam, mentoráltam őket, és talán csak egyikőjüknél nem volt az önbizalom erősítése napirendi ponton. Ez sajnos egy női sajátosság, és igazából szerintem abból a félelemből fakad, hogy tud -e ő mindent is csinálni; ha ő túl sokat dolgozik, akkor nem hagyja-e el a férje, jó anya-e? Ezek a gondolatok szinte mindnyájunkban felmerülnek. Vagy egyáltalán alapíthat-e úgy családot, hogy karriert is szeretne építeni? Bár már vannak pozitív irányú változások, áttörések, de ennek társadalmi szintű átformálása még sok idő, mert ez valamilyen szinten kódolva van bennünk. Emellett vannak olyan pozitív tulajdonságok, amiket nem kell levetkőznünk nekünk, női vezetőknek. Általánosságban egy nő emocionálisabb beállítottságú, emiatt máshogy áll a csapathoz, a kollégákhoz. Ezért is van HR-területen sokkal több női vezető. Az üzleti világban azt mondják, hogy jobb, ha az ember racionálisan, tiszta fejjel dönt, viszont szerintem több területen kifejezetten jó, ha érzelmeket is viszünk a munkába. Extra töltetet ad, és általa színesebbek lesznek a hétköznapok. Non-profit szervezetet példának okéért el sem tudom képzelni, hogy érzelmek nélkül vezessünk, ha megnézzük sokkal több ezen a területen is a női vezető. Harmadik tulajdonságként a multitaskingot említeném, amiben a nők határozottan erősebbek. Sokkal több dolgot tudunk párhuzamosan átlátni és tenni – a férfiak inkább szeretnek egy dologra fókuszálni. És persze vannak olyan skillek, amelyekben a férfiak erősebbek, fontos, hogy ne akarjunk mások lenni, ne akarjunk férfias tulajdonságokat felvenni női vezetőként, maradjunk önazonosak, és az erősségeinket aknázzuk ki.
Van példaképed a női vezetők között?
Czakó Borbála [korábbi londoni magyar nagykövet, stratégiai tanácsadó – A szerkesztő megjegyzése]. Nagyon határozottan. Szerintem ő egy csodálatos nő, aki nagyon sokunknak példaképe lehet.
Mi volt az egyik legemlékezetesebb tanács, amit valaha kaptál, és hogyan befolyásolta az életed?
Ugye említettem, hogy én nem csak maximalista, sajnos inkább perfekcionista vagyok. Ezen az alaptulajdonságon nagyon nehéz változtatni, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, ez nem egy ideális tulajdonság. Nekem sem jó, és a környezetemnek sem – persze azért egy ügyfélnek határozottan jó ilyen partnerrel dolgozni. Pont ennek kapcsán maradt meg bennem, amit egy nagyon kedves megrendelőm mondott: „Timi, hogyha te ötven százalékot teszel bele az olyan, mintha más százötvenet, tehát nem kell neked száz százalékot beletenni”. Én azért túl sokat, az átlagnál jóval többet dolgozom és ahogy említettem is korábban, pont ezért magamra már tényleg nem nagyon jut idő. Ez a beszélgetés közel 10 évvel ezelőtt zajlott le, de igazán most ért meg bennem közel ötven évesen, hogy valóban nem biztos, hogy nekem mindig mindenbe száz százalékot, százhúszat vagy százötvenet kellene tennem. Gondolati síkon már eljutottam ide, a megvalósítás viszont még előttem van.
Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik hasonló sikereket szeretnének elérni?
A legfontosabb, hogy találják meg azt, amit szeretnek csinálni, ami az életük célja tud lenni. A munka a mindennapjaink jelentős része, és véleményem szerint az nagyon-nagyon fontos, hogy ezt az időt milyen minőségben töltjük el. Szerintem az a siker alapja, hogy megtaláld azt, amit szeretsz csinálni, ami hosszú távon tud motiválni. Ha ez megvan, akkor elengedhetetlen, hogy célokat tűzz ki, és azokat valósítsd is meg, vidd végig – kitartással, odaadással, szeretettel és türelemmel.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretném megköszönni Buday Kollárik Tímeának, hogy időt szakított a Jövőt Építők Generációja Egyesületre, és elmesélte nem mindennapi életútját, megosztotta velünk értékes gondolatait.
Az interjút Csukor Levente készítette.
