Benkő Vilmos, általam kiemelten sikeresnek vélt vállalkozóval, üzletemberrel nyílt lehetőségem interjút készíteni. Legfőbb témaként a sikerről kérdeztem, emellett érdekes betekintést kaphattam az amerikai és magyar mentalitás különbségeibe is.
Ki Benkő Vilmos?
Benkő Vilmos közgazdászként végzett a University of Colorado egyetemen, majd pár év amerikai high-tech cégnél szerzett munkatapasztalat után a rendszerváltáskor költözött Magyarországra. Saját vállalkozásokba fogott, majd két üzlettársához csatlakozva Közép- Európa első komoly bankjegykiadó automata hálózatát, az Euronetet kezdte építeni.
Később további vállalkozásokat indított, amelyek a magánegészségügy és az informatika terén érdekeltek. Vilmos életében sorsfordító volt, hogy kitűnően elsajátította a nyilvános beszéd készségét, és ezen tudás továbbadása érdekében megalapította a Speak Academyt. Az intézmény fiatalok és felnőttek számára segít elsajátítani előadói készségeket, ezáltal növelve önbizalmukat és későbbi sikerességük esélyeit.
Vilmost egy tehetségazonosító és tehetségtámogató program során ismerhettem meg, a 2015-2017 között lezajlott Magyar Templeton Program keretén belül. Míg én junior fellow-ként vettem részt a programban, addig Vilmos mentorként egyengette utunkat.
Jöjjön az interjú Benkő Vilmossal!
Miért tartod fontosnak tehetségtámogató programok létezését, olyanokét, mint például a Templeton Program?
Én leginkább az ilyen jellegű programoknak tudok örülni. Amellett, hogy fontosnak tartom, hogy felzárkóztassunk szegény, elhanyagolt sorsú gyermekeket, arra még komolyabb hangsúlyt kell fektetnünk, hogy azokat támogassuk, akiket a jövőben terhelhetünk és akiktől később áttörések, fejlesztések, feltalálások várhatóak el.
Minden olyan helyzetben, amikor tehetséges fiataloknak tudok segíteni, és olyan tudást, tapasztalatot átadni nekik, amely értékként jelentkezik az ő életükben, nagyon jól érzem magam.
Mind a mai napig kamatozik számomra a program során kialakult kapcsolati tőke, az ismeretségek. Számodra mi adott legtöbbet a Templeton Programban?
Olyan biztos kapcsolati hálóra és ismerősökre tettem szert, akikkel mind a mai napig tartom a kapcsolatot, és bizalommal fordulhatunk egymás felé, ha támogatásra van szükségünk – ezeket a szálakat nem szeretném elengedni.
Interjúnk legfőbb kérdésköre a sikeresség és a sikeresség összetevőinek vizsgálata. Először is szeretném megismerni a te sikerfelfogásod. Hogyan definiálod a sikert?
Én a sikert úgy fordítom le, mint az elért eredmények osztva az egyén képességivel. Optimalizálni, hogy hogyan tudod kamatoztatni azt, amit kaptál.
Mik azok a legfontosabb kvalitások, amelyek egy sikeres embert jellemeznek?
Megtanul megbarátkozni a frusztrációval – a sikertelenséget nem személyes kudarcként éli meg, hanem megtanulja a folyamat részeként kezelni.
A nem sikerpillanatokat legegyszerűbben egy mátrixban lehet elhelyezni pontokként. Meg kell figyelni, hogy milyen erőfeszítés-ötlet kombináció vezetett egy sikertelen ponthoz, és minél több ilyen pontot kell felhelyezni a mátrixba, gyakran kell sikertelenséget vállalni a siker eléréséhez.
A siker fontos eleme a türelem, a hit és a kitartás – olyan fegyelmezett kitartással kell rendelkezned, hogy olyannyira tudj hinni az ötletedben, víziódban, hogy minden nap felkelsz és csinálod a dolgokat, annak ellenére, hogy nem jönnek az eredmények.
Miben mérhető a siker?
Pénzben, elismerésben, elismertségben, kapcsolatokban. Azt mondani, hogy a sikernek nem jó kifejezője a pénz, naivitás. De nem az egyetlen jó kifejezője. Ha valaki olyan vállalkozást akar elindítani, amelynek célja nem a minél jelentősebb pénzbeli haszon létrehozása, akkor persze nem érdemes pénzben mérni a sikert.
Tekintsük példaként Böjte Csaba munkásságát, aki nehéz sorsú gyermekeknek ad lehetőséget egy jobb jövőhöz. Világéletében abban a reményben kell élnie, hogy azok az emberek, akik komoly vagyonnal rendelkeznek, nem feledkeznek meg róla. Böjte Csaba megtalálta annak a módját, hogy hogyan tud úgy segíteni a gyermekeknek, hogy bevonjon olyan erőforrásokat, amelyekkel ő nem rendelkezik.
Ezáltal a gyermekek is nagyobb eséllyel lesznek sikeresek, Böjte Csaba is sikeres és az is, aki valamilyen támogatással tudott segíteni. Ha egy valamit kellene koronaként a sikeresség megítélésének csúcsára tenni, akkor az az, hogy az életed során hozzájárultál-e mások sikeréhez.
Hogyan ítéled meg a kudarcot? Kötelező eleme a sikerességnek?
Igen, kötelező eleme, méghozzá két okból kifolyólag: az egyik, hogy jobban megismerjem magam, a másik pedig, hogy a többieknek példát mutassunk, hogy föl lehet állni belőle.
2013 és 2017 között a Magyar Tehetség Nagykövete voltál. Mit gondolsz, mi a tehetség és a siker kapcsolata?
Feltételezem, hogy senkinek sem hat újdonságként, ha azt mondom, hogy attól, hogy valaki tehetséges, még egyáltalán nem biztos, hogy sikeres is lesz. A tehetséget úgy kell pozícionálni, hogy elkapja azokat az uralkodó szeleket, amelyeknek a következtében abból siker lesz – akárcsak egy vállalkozásnál.
Számtalan embernek van jó ötlete, de azon a küszöbön átlépni, hogy az ötletből termék, a termékből üzleti modell legyen, és utána az egészből megélhetési forrás – támogatás nélkül nagyon sokan elbuknak ezen az úton. Nekem – aki esetleg előrébb tartok az úton – feladatom, hogy átadjam a praktikákat és a kapcsolati tőkét, amelyek átruházásával időt tudunk fiatal tehetségek számára megtakarítani, és amely által támogató szerepet is betölthetünk az életükben.
Mi a mottód?
„Miközben imádkozol, mozogjon a lábad.” Hívő emberként hiszek abban, hogy ha mindent Istennek szervezel ki, és nem veszel részt aktívan a saját életedben, akkor nem érhetsz el semmit. De akár a vallástól elvonatkoztatva, nem lehet mindent a szűk környezetre és az államra sem bízni; mindenkinek aktívan kell alakítania a saját életét.
Hogyan néz ki egy átlagos napod?
Felkelés után elmegyek sétálni, azt követően megcsinálok két nyelvleckét: egy német és egy spanyol nyelvűt. Minden nap olvasok a Bibliából négy fejezetet. Most pedig, annak köszönhetően, hogy szinte minden online zajlik, a virtuális térben beszélgetek üzlettársaimmal, és próbálom egyengetni az utakat.
Inkább a kapcsolatokat igyekszem mozgatni. Fiataloknak tartok angol és magyar nyelven retorikaképzéseket, illetve van felnőtt csoportom is, akiket szintén angolul tanítok. Valamint melegen tartom a kapcsolati tőkémet, hogy amikor helyreáll a világ rendje, bele lehessen kezdeni új dolgokba. A munka mellett mindig törekszem arra, hogy a nap végére 10 000 lépés legyen a telefonomban, és a családomra is mindig szakítok időt.
Elmegyek a fiam edzésére, vagy a lányomat viszem el az ő edzésére, jelen vagyok az ő életükben is. Igyekszem minden időt kihasználni, hogy együtt töltsük, mert az sajnos véges. Nem szeretek a „de jó lett volna, ha” típusú kérdéseken merengeni. Az idő érték és tiszteletben kell tartani.
Haladjunk végig tanulmányaidon és pályafutásodon. Mit adott számodra a felsőoktatás?
Közgazdászként végeztem egy amerikai egyetemen – ma, ha újra kezdhetném, valószínűleg nem ezt a pályát választanám, hanem jobban beleásnám magam valamilyen tudományba. Azt látom, hogy a különböző tudományterületeknek, mint matematika, fizika, kémia maradandó húzóértékük van. Én nem vettem olyan komolyan a közgazdaságtani tanulmányaimat, ebből kifolyólag szándékosan nem egy közgazdasági pozícióba képzeltem magam, és helyezkedtem el, hanem ezzel az általános tudattal elkezdtem vállalkozni.
Abban nagyon sokat segített, hogy átlássak folyamatokat, hogy milyen összefüggések vannak a gazdaságban, és hogy megpróbáljak úgy helyezkedni, hogy felkészült legyek, ha valami váratlan gazdasági esemény jön.
Ezt akár vonatkoztathatjuk a mostani helyzetre, amikor egy olyan mértékű járvány pusztít, amilyenre hosszú ideje nem volt példa?
Utólag könnyű bölcsnek lenni, de ha kicsit jobban végig gondoltam volna, hogy előbb-utóbb jöhet egy pandémia, akkor sokkal jobban ráerősítek a portfóliómban olyan cégekre, amelyek kifejezetten az online világban teljesítenek. Nem voltam ilyen előrelátó.
Egyetem után egyből saját vállalkozást is alapítottál, vagy tapasztalatot szereztél más cégeknél?
Egyetem után elköltöztem Kaliforniába, és elkezdtem dolgozni egy ismerős által társalapított nagy informatikai cégnél. A kaliforniai részlegen fél évig dolgoztam, majd a dallasi részlegen még kilenc évig. Ezt az időszakot követően fogtam bele saját vállalkozásba, és később abból léptem ki és jöttem át Magyarországra.
Itteni pályafutásom egy kudarccal indult, mert az ingatlanpiaci befektetés – amelyben én annyira hittem, hogy mindent felszámoltam – teljes sikertelenségbe fulladt. Az akkori tanácselnök a szemembe nézett, és én egy kézfogásra hittem is neki, hogy a projektet együtt megcsináljuk. Majd miután hátam mögött hagytam Amerikát, együttműködésünk első napján közölte a tanácselnök, hogy meggondolták magukat.
Hogyan lehet egy ilyen kudarcból fölállni? Ekkor kezdtél el gondolkodni saját vállalkozások indításáról?
Arra ugyan számítottam, hogy az ingatlanpiaci projekt majd tovább tart, vagy nehezebb lesz a kivitelezése, de arra, hogy meg sem valósul egyáltalán nem számítottam, tehát nem volt vésztervem. Ez kényszermegoldásokat szült. Először is lélekben kell megújulni és a kudarcélményt feldolgozni.
Mik a legújabb dolgok, amikbe belevágtál, amik most jelenleg leginkább foglalkoztatnak?
Kialakítottam egy olyan rendszert, amelyet a magánklinikánkon már el is kezdtünk alkalmazni és funkciója az, hogy rendelési időt szabadít fel, levesz az orvosok válláról adminisztratív terheket. Beprogramozható, hogy egyes betegeknek milyen célzott kérdések mentén veszi fel a kórtörténetét még a rendelés előtt, akár az orvos hangján, akár minőségi gépi hangon. A rendszer felhívja a pácienseket, és táblázatos formában rögzíti válaszaikat.
Ez a jelenlegi helyzetben is kitűnően alkalmazható, a COVID-19 vírussal kapcsolatos ellenőrző kérdéseket is hasonló rendszerben tesszük föl, és ha a válasz alapján gyanússá válik egy beteg, akkor soron kívül magánúton tesztet végeztetünk.
Egy-egy ilyen ötletet, fejlesztést saját tapasztalatok hívnak életre?
Korábbi tapasztalataim és mások visszajelzése alapján is azt érzékeltem, hogy a páciensekkel a kórházi kezelés konkrét időtartama alatt sokat foglalkoznak, azonban előtte és utána ez egyáltalán nem jellemző. Pedig egy komolyabb kezelés vagy műtét után, sokszor az otthoni lábadozás során jelentkeznek mellékhatások és lelki problémák.
Ezt csak ritkán kezelik személyesen, és ennek a hiányosságnak a felismerése adta az ötletet. A vírus megjelenése pedig természetesen hozta magával a fejlesztést, hiszen a rendszer tökéletesen képes ilyen jellegű feladatok végrehajtására.
Hogyan áll összhangban az életed tényleges alakulása, azzal, ahogyan azt gyermekkorodban elképzelted, az álmaiddal, vágyaiddal, céljaiddal?
Egyik nagy vágyam volt, hogy több vállalkozásom legyen. Arról nem volt kialakult tervem, hogy azok mik lesznek, azt az élet hozta.
Ezenkívül már gyermekkoromban kialakult bennem egy vágy, hogy egyszer majd szeretnék Magyarországon élni. De arra nem számítottam, hogy ilyen hosszú ideig maradok. Még mikor meghoztam a döntést, akkor is csak három évről volt szó. Go with the flow, ahogy angolul mondják – mivel jól éreztem magam, és mind a mai napig szeretek itt élni, ezért maradok.
Nincs is rajtam semmilyen kényszer, ha szeretnék bármikor elmehetek, éppen ezért egyáltalán nem biztos, hogy csak itt leszek, hanem el tudom képzelni, hogy több időt töltök az USA-ban.
Mik azok a tényezők, amik most itt tartanak Magyarországon?
Több vállalkozásom van itt, itt él a családom és sok lehetőséggel találkozom – Magyarország számomra egy kiváló labor, az évek során kialakított kapcsolati tőkém lehetővé teszi, hogy amikor eljut egy projekt az ötlet állapotából a megvalósult prototípus szakaszába, akkor van kihez elvinnem.
A saját elképzelésem mellett pedig segíteni is tudok, hogy fiatalabb tehetségek számára is fennálljanak ezek a lehetőségek, és a hitelességemnek és kapcsolati tőkémnek köszönhetően eljuttatom az ötletet olyan döntéshozókhoz, akikhez nekik pusztán önerőből bejutni nehéz lenne.
Térjünk rá még egy kis jövőbeli kitekintésre. Milyen terveid, céljaid vannak a jövőre nézve?
Szeretnék egy olyan vállalkozást létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy rendszeresen tudjak másokat támogatni. Az a hátsó gondolatom, és maga az ötlet is abból származott, hogy segítenék embereket lelkileg is jobb állapotban tartani. A tehetséggondozás során sok olyan fiatallal találkoztam, akikben megvan a tudás, a motiváció és az erő, csak egy pici lelki és anyagi támogatás szükségeltetik. Nem kell sokat rájuk költeni, akár már egy repülőjegy ára is fordulópontot jelenthet.
Azt nem tartom jónak, hogy sokan sulykolják beléjük: úgyis vissza fognak térni ebbe az országba. Én azt az elvet alkalmazom, amelyet több amerikai cégnél is vallanak, hogy úgy kell kiképezni az embert, hogy bármikor elmehessen, és úgy kell bánni vele, hogy ne akarjon elmenni. A kényszert nem szereti a társadalom, és az a megfelelő állapot, amikor olyan emberek vannak egy helyszínen, környezetben, akik ott is akarnak lenni. Én is ilyen munkatársakkal, partnerekkel szeretném körülvenni magam.
Van példaképed vagy olyan ember, akit te kiemelkedően sikeresnek gondolsz?
Igen, egyikük Dr. Phil [McGraw], méltán elismert pszichológus. (Dr. Phillip C. McGraw klinikai pszichológus és pszichoterapeuta, saját beszélgetős műsorának, a Dr. Phil-nek házigazdája, amely 2002 óta töretlen sikerű.)
Egyetemi tanulmányaim után elvégeztem egy szemináriumát, majd tanársegédként dolgoztam mellette. Azt tanította nekünk, hogy értelmet kell társítani a tragédiához, hogy abból ne büntetés legyen, hanem tandíj.
A valódi tragédia akkor következik be, amikor megtörténik egy krízis, és elszalasztod a lehetőséget, hogy tandíjjá alakítsd, amit először büntetésként éltél meg. Leginkább az tetszik dr. Philben, hogy nyíltan vállalja a véleményét. (Mottója: Úgy mondd el, ahogy tényleg érzed.) Ő egy kiemelkedő szakember, és nem téveszti össze a szerepeket.
Tetszenek az olyan emberek, akik fölállítanak rendszereket, amelyeket nem sző át a korrupció, és utána abban dolgoznak. Tim Cook, az Apple vezérigazgatója egy szerény, talpraesett úriember, akiről szinte senki sem feltételezte, hogy Steve Jobs halála után kilenc évvel a hatszorosára röpíti a cég értékét. És ő úgy lett hatékony üzletember, hogy közben szerény és a háttérben maradt; sokan máig sem ismerik a nevét.
Egy másikuk Elon Musk, a Tesla és a SpaceX alapítója. Az ő esetében már sokkal inkább előjön a stílus, és az, hogy egyetértek-e az életmódjával. Ennek ellenére azt nem lehet elvenni tőle, hogy az ő vezetése alatt értek el csodálatos dolgokat a vállalataiban. Ő nem csak kitalálja, hanem megtervezi és kiépíti a dolgokat.
Hatalmas áttöréseket ért el azzal, hogy szembement hagyományos iparági eljárásokkal. Egyszer nyilatkozta, hogy a NASA-ba nem lehet korrupciós módszerekkel beszállítani, hanem olyan terméket, alkatrészt kell gyártani, amely minden körülmény között működik. És ők ilyen iparági elvárások mellett is sikeresek, jól teljesítenek.
Ismerek egy lelkészt, aki Alabamában 16 évvel ezelőtt alapított egy egyházat. Mostanra már sokan járnak a templomaiba, 70 000 ember minden vasárnap. Az alapítás kezdetekor létrehozott egy öt főből álló csoportot, akiknek a jóléte semmilyen formában nem függött sem tőle, sem az egyháztól.
Megosztotta velük a naptárát és a csekkfüzetét, tehát azt, hogy mivel tölti az idejét és hogyan költi a pénzét. Olyan mértékű volt az önismerete, hogy meg tudta ítélni, hogyha pénzügyi sikereket kezd elérni, és elkezd nőni az egója, akkor nem biztos, hogy tisztán látja majd azt, ami körülötte van.
Ennek a rendszernek köszönhetően, 16 évvel később sok templommal rendelkeznek, amelyeket mind készpénzből vásárolták. Mindössze bevételük 60%-át költik el, nincs adósságuk és nem övezik őket botrányok.
Én őt egy olyan csodálatosan sikeres és hiteles embernek gondolom, akinek sosem kell egyetlen interjú során sem legyintenie egy kérdésre sem, hiszen nincs mit rejtegetnie.
Az ő sikerét sem konkrétan pénzben kell mérni. Egyébként is, ha olyan életet élne, amely központjában a vagyonának gyarapítása áll, akkor a sikeressége és a hitelessége is csorbulna.
Te sikeresnek tartod magad?
Igen.
Miért?
Úgy érzem, hogy a saját életemben megtaláltam annak a lehetőségét, hogy egy készség fejlesztésén keresztül tudjak sok embernek segíteni. Az én életemben a váltás, a személyiségfejlődés és szemléletváltás lehetőségét adta, hogy elsajátítottam nyilvános beszédre irányuló és előadási készségeket. Egy félénk, befelé forduló tizenévesből egy magabiztos felnőtté váltam.
Ez mutatja számomra, hogy kitartással, tanulással, gyakorlással, önerőből is megvalósíthatóak a dolgok. Azt a mentalitást akarom minél több embernek átadni, hogy mindenki vállalja, hogy a maga saját kis területén úgy forduljon a problémái felé, hogy először saját maga próbálja megoldani a helyzeteket.
Kapcsolatokban is mérhető a siker és engem komoly baráti kör vesz körül. Az amerikai neveltetésemből adódóan olyan szemléletet, mindsetet húztak rám szépen elegánsan, cseppet sem erőltetve, amelynek sok értéke van.
Az amerikai mentalitás sokat segített nekem az életben, a nehézségekkel való megbirkózáskor.
Beszéljünk egy picit az amerikai és magyar mentalitás különbségeiről. Kifejtenéd, kérlek, hogy te mit értesz a sokat emlegetett amerikai mentalitás kifejezés alatt?
A világban mindenki próbálja beskatulyázni az embereket, ezzel visszafogva a kreativitást. Az amerikaiak pedig ezzel pont ellentétesen, szabaddá engedik azokat a teremtő erőket, amelyek által rengeteg fejlődési lehetőség nyílik meg számukra, és amelyeket rengeteg szektorban kiaknáznak. Az, hogy a Szilícium-völgy Amerikában van, és az, hogy tengernyi szektor legkomolyabb fellendülése is oda tehető, egyáltalán nem véletlen.
Ennek a szabad, kreatív szemléletnek persze van egy másik oldala, hogy egy sokkal lazább és extrémebb az életmód. Ahogyan egy amerikai előadó mondta, ha egy botot az egyik végénél fogva felveszel, akkor a mási végét is felveszed. Le kell tenni a voksot egy bizonyos életmód mellé, annak minden szépségével és hátrányával együtt. Amerika a mellé tette le az övét, hogy egy szabadabb társadalommá válnak és ezzel összhangban fejlődnek. Ennek következményeképpen, sok extrém dolog kialakult ott; ha megnézed az öt leggazdagabb amerikai kumulált vagyonát, akkor Magyarország éves GDP-jének másfélszeresét kapod. Extrém.
Nagyobb amerikai cégekben sok olyan gondolkodású ember találkozik, akiknek együttműködéséből fantasztikus dolgok születnek. Mindegyik komoly multinacionális cégről elmondható, hogy nagyon vegyes a munkaerő-állományuk, van belföldi, külföldi, keresztény és zsidó alkalmazottjuk is. És ennek a vegyes állománynak köszönhetően tudják leküzdeni az akadályokat és előre vinni a céget.
A te sikerességednek tehát ez a forrása. Azok alapján, amiket eddig mondtál, azt érzékeltem, hogy egy vállalkozás indításakor a diverzitásra érdemes törekedni, és mindennek az az alapja, hogy különböző szemléletű emberekkel kell együtt dolgozni. Így gondolkodsz?
Igen, bár nem feltétlenül ez az egyetlen jó megoldás. A legfontosabb, hogy a munkavállalók érezzék, hogy élhessék azt az életet, amit élni szeretnének, nyugodtan vállalhassák magukat.
Hogyan viszonyul az amerikai társadalom és hogyan a magyar társadalom egy-egy sikeres emberhez?
Amerikában inkább támogatják és tudnak a sikerességének örülni. Magyarországon nem az öröm az első, hanem inkább a furkálás és a rosszindulatú gondolatok, mint például, hogy biztosan van egy belső kapcsolata.
És te úgy ítéled meg, hogy ez a negatív magyar mentalitás visszavethet valakit annyira, hogy akár teljesen elmenjen a kedve a vállalkozástól?
Igen, de a családi háttér és a közvetlen környezet viszonyulása a legmeghatározóbb. De ez nem kizárólag magyar jelenség. Legutóbb Mariah Carey, amerikai énekesnő mondta azt, hogy amikor első pénzügyi sikereit érte el, akkor a családtagjai úgy néztek rá, mint egy készpénzkiadó automatára, akinek parókája van. Magyarországon még nem jól kezeljük a gazdagságot, ez az ország múltjából fakadhat.
Sok komoly problémával találkozhatunk mostanában, amelyek a világot feszítik. Ilyenek többek között a rendkívül nagy társadalmi különbségek, az elszegényedés, a kereskedelmi háború és a migráció. Te hogy látod: az elkövetkezendő évtizedekben visszafordítható-e a hatásuk, ezek a problémák enyhülni vagy csak súlyosbodni fognak?
A helyzet akkor lesz rosszabb, ha a politikai vezetők nem találnak egy olyan megoldást, amelyet (majdnem) minden nemzet hajlandó betartani. Jeff Bezosnak, az Amazon alapítójának van egy szabálya: ha eldől, hogy cégként követünk együtt egy irányvonalat, akkor én, individuumként annak ellenére is támogatlak, ha nem értek veled egyet.
Cégen belül is nehéz ezt elérni, világszinten meg még inkább. De mi annak az esélye már csak Amerikában is, hogy minden tagállam egyetértsen valamiben? Nulla. Bizonyos kérdésekben központi döntéseknek kell születnie, és akkor ahhoz mindenkinek tartania kell magát.
Akárcsak a migráció kérdésében. Ha nálunk, Magyarországon nem juthat be migráns az Európai Unió területére, de másik tagállamban – ahol más mentalitással szembesül – sikerrel jár, akkor ebből nekünk ugyanúgy problémánk lesz. És én nagyon remélem, hogy ebben a témában valamilyen konszenzus születik, ami ugyan biztosan nem fog mindenkinek megfelelni.
Mára olyan mértékben hitelt veszítettek a politikusok, hogy nagyon nehezen lehet a bizalmat visszaszerezni. A mostani világjárványt is olyan mértékben átszővi a politika, hogy nem tudok egy olyan embert sem mondani, akinek elhinném, hogy véget ért a járvány. Érdekesség gyanánt fel lehet tenni ezt a kérdést másnak is, kinek hinnék el, hogy vége: nem igen kapni rá választ.
Elég komoly problémának gondolom, hogy a mai fiatalok egyre inkább a digitális térben élnek, és kapcsolataikat az elszemélytelenedés és a személyes kommunikáció/kapcsolattartás hiánya jellemzi. Te hogyan látod?
Én is fontosnak tartom, hogy minél több társas, élő kapcsolata legyen az embereknek, és sajnos a mostani időszak ez ellen dolgozik. Én bizakodó vagyok, hogy az emberek időben eszmélnek, hogy milyen fontossága van a személyes kapcsolatok ápolásának – lehetséges, hogy addig pár ember áldozatul esik, de bízom benne, hogy utána jobb lesz.
Én pénzügy-matematikai elemzőnek tanulok, a tanulmányaink a közgazdaságtan terén összeérnek. Tudsz esetleg ajánlani valamilyen építő jellegű olvasmányt, legyen az akár szakmai, akár soft skill fejlesztő?
Sok művet olvasok. Ebből vannak, amelyeket bárkinek jó szívvel tudok ajánlani, mert minden betűjét megéri elolvasni, de vannak olyan kötetek is, amelyekben csak egy-egy gondolat van, amely megragad. Ezért is szeretek előadni, mert ott lehetőséget kapok arra, hogy másokkal való megosztás formájában belevigyem a saját életembe a tanultakat. Többnyire angol nyelvű könyveket tudok ajánlani, küldök is egy listát.
Köszönöm, biztosan nagyon érdekes olvasmányok lesznek! Utolsó kérdésként pedig személyes tanácsot szeretnék kérni egy problémámmal kapcsolatban, amiről azonban úgy gondolom, hogy sok korombeli fiatalt is érint.
Jelenleg egy osztatlan képzés harmadévén tanulok, még két és fél év van hátra egyetemi tanulmányaimból. Nagyon sokat elmélkedem, hogy egyáltalán hogyan induljak neki az életnek munka terén és előtte elmenjek-e tanulni külföldre egy vagy két szemesztert?
Én elmennék külföldre, két okból kifolyólag is. Egyrészt, hogy szakadj el otthonról, a bölcsőből, éld meg, hogy milyen az, amikor egyedül kell megoldani a helyzeteket, és nem szól bele a dolgaidba senki. Érdemes tudatosan keresni olyan szituációkat, amelyek meredekebbek. Bármikor visszajöhetsz, de érdemes kimenni, ismerkedni emberekkel és más nyelven élni az életed egy darabig.
Úgy elmenni Dél-Afrikából, mint ahogyan azt Elon Musk tette, az nem feltétlenül követhető. És igaz ugyan, hogy első útja nem egyből Kaliforniába vezetett, de külföldiként egy idegen országban ezt meglépni és jelentős dolgokat véghezvinni, az innováció.
Szerintem minél hamarabb érdemes kiutazni, – persze csak amint a nemzetközi vírushelyzet rendeződik
– mert ha még most botlasz meg, annak nincs tétje. Ha már lesz családod, gyermeked, akkor egy ilyet bevállalni már sokkal rizikósabb, és ha nem valósulna meg, folyton merenghetnél „mi lett volna, ha” típusú gondolatokon. Fedezd fel a világot, és fedezd fel magad.
Az interjú zárásaként szeretném leírni gondolataim, hogy miért Vilmost választottam interjúalanyomnak. Vilmost kiemelkedően sikeresnek tartom több szemszögből is.
Mint a beszélgetés során Vilmos is említette, mérhetjük a sikert akár pénzben is. Vilmos több olyan hiánypótló vállalkozást alapított, amelyek mind a mai napig haszondúsak, jól teljesítenek, sok embernek munkát biztosítanak.
Mérhetjük a sikerességet akár elismertségben is. Az, hogy egy olyan komoly tehetséggondozó programban, mint a Templeton Programban, egy válogatott, szakmai zsűri őt kérte fel egyik mentornak, számomra mindent elmond. Én is felnézek rá; hatalmas eredményeket ért el a munkája terén és kapcsolatai terén is.
Vilmos kitűnő kommunikációs készségekkel rendelkezik, és életének egyik legfőbb küldetésének embertársainak megsegítését tartja. Felnézek Vilmosra olyan szempontból is, hogy keresztényi értékeit vállalja a mindennapokban is. Néhány éve útjára indított egy programot, amely keretén belül a Kozma utcai börtön elítéltjei számára tartanak retorikai képzéseket.
A társadalom egyik legkiszolgáltatottabb és esélytelenebb rétegének megsegítése szerintem az egyik legszebb cselekedet, amellyel a világ jobbá válását lehet szolgálni. A beszélgetésünk engem rendkívül feltöltött, nagyon hálás vagyok a lehetőségért, és köszönöm az értékes gondolatokat.
Ezúton szeretném megköszönni Benkő Vilmosnak, hogy időt szakított ránk és elmesélte nem mindennapi életútját. Az interjút Surján Anett készítette, a JÉG Blog oldalára Lombárszki Csaba publikálta.
Nagyon sok hasonló mentalitású ember létezik, mint Benkő Vilmos, így mindenképpen érdemes blog oldalunkat böngészni, hiszen számos korábbi interjú megtalálható. Az előző interjút Ács Zoltánnal készítettük, a vele készült cikket is érdemes elolvasni.
További JÉG tartalmakért érdemes Facebook és Instagram oldalunkat és követni!
