Ács Zoltán vállalkozó, tréner és coach, aki karitatív tréningjeivel több családot és nehéz helyzetben élő gyereket támogatott. A V12 alapítója, több ezer emberre volt hatással a munkája.
Ács Zoltánnak volt fuvarozó vállalkozása, ingatlanfejlesztéssel is foglalkozott, élt Andaluziában és New Yorkban, beutazta a világot, küldetése, hogy az embereknek segítsen abban, hogy kihozzák a bennük rejlő potenciált. Nem csak az eddig említett és az üzleti világban elért eredmények miatt gondolom sikeresnek. Ács Zoltán egy nagyszerű családapa, szerető férj és rendkívüli alázattal rendelkezik.
Volt szerencsém meghallgatni Hollywoodi filmbe illő életútját és interjút készíteni vele, amit máris olvashattok:
Üdvözöllek Zoltán, köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Neked mit jelent a siker, hogyan tudnád definiálni a siker fogalmát?
Izgalmas kérdés. Szerintem a siker az, amikor az ember megtalálja a célját, és az útján van. Ezt nem is tudnám én mondjuk anyagi dolgokhoz kötni, vagy pénzügyi tervekhez, hanem szerintem az egy óriási siker, ha valaki jól érzi magát a bőrében, kiegyensúlyozott az élete, szereti, amit csinál, és szerető családban van. Szerintem ez egy igazi siker és ez ugyanúgy osztályrésze lehet egy Hollywoodi sztárnak és egy asztalosnak is. Ez nem függ se a pénztől, se a hatalomtól én úgy gondolom.
Te mire vagy a legbüszkébb, azok közül amiket elértél?
Ha most a jelen élethelyzetemre gondolok, arra nagyon büszke vagyok, hogy nagyon kiegyensúlyozott az életem. Nagyon szeretem azt, amit csinálok. Megtaláltam azt, hogy mivel tudom szolgálni az embereket. Engem nagyon-nagyon motivál, hogy sokaknak változik az élete azzal, hogy én világra jöttem és hogy megtaláltam a megfelelő formát.
“Azt csinálom, amiben a legjobb vagyok: az embereket szolgálom. És mind amellett büszke vagyok rá, hogy családapa vagyok és egy családot tudok működtetni. Nagyon boldog vagyok és ez a legnagyobb hobbim, hogy apa lehetek. Ez egy nagy csúcspontja az életemnek. Rengeteg klassz dolgot csináltam az életben 47 év alatt, de ami most van arra vagyok a legbüszkébb, minden bukásom, minden sikerem erre vezetett el, hogy egy ilyen életet élhetek.” – osztotta meg velem Ács Zoltán.
Említetted, hogy arra is az egyik legbüszkébb vagy, hogy családapa lehetsz. Menjünk vissza a gyerekkorodba, gyerekként mi volt az álmod?
Ez nagyon érdekes. Kamaszként, mindig is vállalkozó akartam lenni, már ilyen 14-15 évesen azon ügyeskedtem, hogy tudom kiegészíteni a zsebpénzemet. Mindig is az üzleti világ vonzott. Arra nem emlékszem, hogy voltak-e olyan terveim, hogy katona legyek vagy hasonló, de arra tisztán emlékszem, hogy 14-15 évesen is üzleteltem… vicces dolgokkal… amin ma így nevetek.
Például mivel üzleteltél?
Olyanokat csináltunk, hogy sajtot vásároltunk. Jogosítványom sem volt, a barátom apukáját kértem meg, hogy vigyen ki minket Bécsbe, a sajtot eladtuk, majd gázpisztolyokat vettünk amit magyarul “becsempésztünk a határon”, amit eladtunk és egy ilyen fuvarból megvolt az egész nyarunk. Mind ezt 15 évesen… tehát vicces dolgok voltak.
Majd 16-17 évesen kijártunk Szerbiába, akkor se volt jogosítványunk, egy barátunk testvére vezetett és igazából szeszcsempészek voltunk, a kis megtakarított pénzünkön tiszta szeszt vásároltunk meg Hamilton brandy-t és azt adtuk el Debrecenben, vagy western csizmával üzleteltünk.
Tehát ez olyan 15-17 éves korodig volt. Hogyan folytatódott a személyes történeted?
Szüleim szerették volna, hogy a kereskedelmi vonalon menjek tovább, de valahogy mást hozott az élet. 16-17 évesen sok időt töltöttem nagybátyámmal, aki az ország egyik legsikeresebb vállalkozója volt. Innen jött, a vállalkozói gondolkodás. Láttam a bőséget, ami középosztálybeli családomnak nem adatott meg.
Vágytam a vállalkozói szabadságra, valahogy sose tudtam elképzelni, hogy alkalmazott legyek. Mindig azt éreztem, hogy magamnak szeretnék dolgozni, szeretem az üzletet, szeretem az embereket. Nagybátyám vált a mintává. Ugye a “Gazdag papa, szegény papa” – Robert T. Kiyosaki könyve. Ő volt a gazdag papám. Az érettségit megcsináltam és utána egyből vetettem bele magam az életbe, 18 évesen nagybátyám mellé szegődtem főiskola helyett, hogy tanuljam a vállalkozói létet. Ez egy erős impulzus volt. A nagybátyám hatott rám és mutatott egy másik életet és ez tetszett nekem.
Mit dolgoztál nála?
Nagybátyámnak fuvarozó vállalkozása volt. Az az 1 év izgalmas volt, mert nem úgy képzeltem el, hogy este 11-kor az irodában ülök és várom a nagybátyámat, mert én vigyáztam arra a hatalmas birtokra, ami neki volt, vagy hogy udvart is kell sepernem. Tehát ez egy izgalmas dolog volt és ezért nekem ez az egy évem volt, amikor alkalmazottként dolgoztam. Végül 1993-ban elhagytam őt és elkezdtem vállalkozni 19 évesen, de nagyon jó viszonyban maradtunk.
Akkor volt, hogy apukáddal kezdtetek dolgozni?
Igen, menetközben édesapám is eljött egy nagy cégtől, megalapított egy vállalkozást, baromfi kereskedés volt, amivel elkezdett foglalkozni. Nála kötöttem ki, az irodában is dolgoztam, de nekem volt egy álmom, hogy egy fuvarozási céget építek. Ezt elkezdtem munka mellett. Sose felejtem el, nagybátyám 10 000 Ft-ot fizetett egy hónapban, apu jó fej volt ő 14 000 Ft-ot. Erre a mai napig emlékszem. Majd apu segítségével kezdtem egy fuvarozási céget.
Milyen nehézségekkel szembesültél első vállalkozásod során? Illetve mennyire volt sikeres?
19 évesen kiváltottam a vállalkozói engedélyt és édesapám pénzéből megvásároltuk az első szerelvényt és én elkezdtem ezzel fuvarozni. Kínkeserves volt egyébként, 1 éven keresztül hol volt fuvar, hol nem. Kemény időszak volt, viszont ami a mai napig jellemezi az életem, hogy nem adom fel, tehát nem szálltam ki. Tudtam, hogy ha én ezt eldöntöttem, akkor végig is fogom csinálni és lesz egy fuvarozási cégem. Nagyon nehéz volt az indulás, de időközben nagyon szép vállalkozás lett.
1994-re szépen megnőtt édesapám cége, ami évi 1 milliárd forintot forgalmazott már. A háttér cég – akivel dolgozott – Magyarország legnagyobb élelmiszeripari cége lett. A baromfi ipart uralta ez a vállalkozó, akivel édesapám 30 évig dolgozott. Nagyon sokan dolgoztak neki, napi 20 kamion ment ki az országból és mi voltunk a kizárólagos értékesítők.
Meggyőztem édesapám, hogy adjon esélyt, hiszen én akkoriban küszködtem. Ő azt mondta, hogy többször nem ad pénzt, mert már egyszer megtette. Ha viszont ki tudom termelni egy hűtőkocsis teherautónak az árát, akkor megengedi, hogy egy kocsival elinduljak.
Hát mit ad isten pont akkor lett egy olyan munka nyáron, hogy abból be tudtam fektetni egy másik tehergépkocsiba. Így indult ez a flotta, ami végül 14 kocsi lett 20 alkalmazottal. Saját telephelyem lett, nagyon szép fuvarozási cég épült, ami teljes egészében édesapám cégének belföldi árufuvarozásával foglalkozott.
Sajnos 2001-ben vége lett ennek a hollywoodi álomnak, mert egy cég felvásárolta azt a cégcsoportot és velünk is gyorsan szerződést bontottak. Én ekkor úgy éreztem, hogy váltanom kell és ezt a történést lehetőségnek fogtam fel, nem úgy mint az életem tragédiája. Ez sajnos édesapámra nem igaz, ő soha nem állt fel ebből a pofonból, soha többé nem lett vállalkozó.
Ezután Budapestre költöztem, azokban az időkben ingatlanokkal kezdtem el foglalkozni: lakások megvásárlása, felújítása és kiadása. Volt Budán ingatlanom, Debrecenben és így jutottam el Dél-Spanyolországra. Az volt az álmom, hogy legyen Spanyolországban egy otthonom és 2004-ben belevágtam egy ingatlan projektbe.
Nem volt meg a fedezetem, se a tőkém. „Hatás többszörözést használtam” (amit most is tanítok) és spanyol bankkal finanszíroztattuk ezt az ingatlant. 3-4 év alatt egy olyan ingatlan portfóliót raktam össze, ami anyagilag függetlenné tett.
Ott tanultam meg, hogy nem csak az olyan vállalkozói lét van, ahol nagyon-nagyon sokat kell dolgozni, hanem az eszközök is dolgozhatnak helyettem. Ezt a rendszert 2004-re építettem fel.
Ezt meddig csináltad?
Egy évvel később, azaz 2005-ben elkezdtem álmokat megvalósítani. Kiköltöztem New-Yorkba, ott diák voltam, majd 2006-ban körbe utaztam a világot Közép-Európától kezdve Ázsiáig. Rengeteg bakancslistás élményt pipáltam ki.
2007-ben leköltöztem oda Andalúziába, megváltam a bérlőktől, úgy döntöttem, hogy 34 évesen nyugdíjba vonulok.
Utána jött a 2008-as válság, az hogyan hatott rád?
Az volt a nagy hiba, hogy elhittem milyen gazdag vagyok. Van három nagyértékű ingatlanom, befektetett pénzem és bármit megvehetek, azonban növekedés törvényét nem ismertem. Valami vagy nő, vagy csökken, de nincs olyan hogy stagnál. És jött egy hatalmas ingatlanválság, amire nem voltam felkészülve, nem voltak mentorok körülöttem, és előtte mindig jó időket láttam.
Senki nem készített fel erre. Haza is költöztem, kezdtek elapadni a pénzbefektetések. Nagyjából 3 év alatt mindent elvesztettem, amit felépítettem, kb. 600 000 euróba került nekem az a vállság.
Ez volt a legnagyobb bukásod?
Ez volt a legnagyobb bukásom, igen. Hirtelen 15 év munkája veszett oda, és azt a hibát követtem el, amit ma már tanítok. Ezután olyan piacra merészkedtem amit nem ismertem, ez a pénzügyek-tőzsdék világa és spekulánsokkal kezdtem el dolgozni. Én spekuláltam, mert vissza akartam szerezni a veszteségemet. Gyakorlatilag 2012-re mindent elveszítettem, a bevételeim is nullára csökkentek.
Miután elvesztettél mindent, hogyan álltál fel ebből a helyzetből?
Kellett 1-2 év, amíg a sokkból magamhoz tértem és elengedtem a történteket. Rengeteg kintlévőségem volt, ami a mai napig megvan. Ez közel 15 000 euro, de arról lemondtam, mert az egész energiámat felemésztette volna, hogy az adósaimmal harcolok.
Fel kellett tudnom dolgozni, hogy mindenért én voltam a hibás. Mélyen hittem abban, hogy ez nem véletlenül történt így, illetve hogy van bennem egy olyan képesség, amivel átkerülhetek a napos oldalra.
2012-ben jutottam oda, hogy visszanyertem a cselekvőképességem. Keresnem kellett valamit, amivel vissza tudom nyerni az önbecsülésemet. Nulla kapcsolati tőke, cashflow és semmilyen tőke nem állt rendelkezésemre 2012-ben.
Mivel kezdtél el foglalkozni?
Network Marketinget kezdtem el 2012-ben egy srácon keresztül, akit az éjszakából ismertem meg. Rengeteget-rengeteget mulattam, igazi aranyifjú életet éltem, amitől szintén óvnék mindenkit. Az önfegyelem akkor nagyon-nagyon hiányzott.
Ez mit jelent, minden nap volt buli?
Hát, minden hétvégén. A riói karneváltól kezdve los angelesi házi bulikig, még Hollywoodi sztár is volt személyes jó barátom, és a mai napig is az. Tudjuk, hogy New York éjszakai élete a legizgalmasabb a világon. Azt is szépen megismertem, köztük a bárokat és a bártulajokat. Ez egy olyan élet volt, ami látszólag irigylésre méltó, kicsit a Wall Street Farkasára emlékeztet. Hála Istennek a feleségem szembe jött velem és ezt kipipáltam az életemből.
Tehát 2012-ben egy teljesen új iparágban kezdtem, amit Network Marketingnek hívnak. Nem nagyon éreztem felemelőnek, hogy MLM-el kell foglalkoznom, de igazából senki nem kínált meg lehetőséggel, nem voltak kapcsolataim, ezért kezdtem el az egészet. Beleástam magam, tanultam. Mindig szívósan tanultam, türelmes voltam és kitartó, ez meghozta a kívánt eredményeket. Sikerült visszanyernem az önbecsülésem, nagy csapatot építettem fel, sok pénzt kerestünk. Újra utaztunk, ez nekem egy fantasztikus dolog volt, hiszen előtte az is kihívás volt, hogy lejussunk a Balatonra a feleségemmel és a kisfiammal.
Mit tanultál ebben az időszakban?
Én 5 évig csináltam az MLM-et, és ha ez az időszak nem lett volna az életembenm, akkor ma nem dolgozom trénerként és coachként. Megtanultam az emberekkel bánni, vezetni őket, csapatot építeni. Nemzetközi üzletem volt Szerbiában, Szlovéniában, Romániában.
Megtanultam bánni az emberekkel, az emberek nyelvén beszélni, megérteni az embereket, mentorálni őket, amit én előtte sose csináltam vállalkozóként. Rájöttem, hogy nagyon szeretek színpadon lenni, szeretek előadni. Több 100 fős előadásokat csináltam. Vezetőket kezdtem el képezni, és ma azok a készségek óriási előnyömre lettek.
Folyamatosan komfortzónán kívül dolgoztam, sose játszottam a kényelmesre. Végül 2017-re jutottam oda, hogy kiszállok az MLM-ből és tréner, illetve coach leszek. Egy teljes karrierváltás történt, ami persze az előtte lévő 5 évre épült fel.
Mi volt az a pillanat amikor eldöntötted, hogy tréner és coach leszel? Először melyik szerettél volna lenni?
Igazból tréner szerettem volna lenni, mélyen hittem abban, hogy van egy olyan üzenetem, egy értékrendem, amire szüksége van az embereknek. Mélyen hittem benne, hogy lesz közönségem, aki meghallja a hangomat és az az értékrend, tudás és élettapasztalat – amit megszereztem – nagyon sok embernek lehet a segítségére.
Mindenféle előképzettség nélkül kezdtem el. Az első tréningem 2017 szeptember 30-ra tűztem ki, de éreztem, hogy nekem kelleni fognak eszközök. Akkor szembe jött velem egy business és life coach képzés hírdetés. Akkoriban a coachingról azt se tudtam eszik, vagy isszák, így elmentem egy megbeszélésre. A képzést vezető személyében egy fantasztikus embert ismertem meg, egy tréning cég tulajdonosa volt. Én 2017 őszén eldöntöttem, hogy megcsinálom a business coach tanfolyamot, hogy legyen végzettségem arról, amit csinálok és a tréneri szakmához gyűjtsek eszközöket.
Az iskola végeztével rájöttem, hogy imádom ezt csinálni és elkezdtem a coaching karrierem is felépíteni a tréneri történettel párhuzamosan. Akkor nagyon ösztönösen, jól indultam el az erősségeim mentén. Hívő emberként bíztam benne, hogy isten akar még esélyt adni. Benne se volt a játszmában, hogy vesztek és nem építem fel, amit álmodtam.
Szépen lassan elérkeztünk a jelenhez. Ahogy végig mentünk az életeden, mit látsz miben változtak a céljaid és a személyiséged?
Az elmúlt 2 és fél évben azért tudott exponenciálisan fejlődni, mert megértettem miről szól az élet és az igazán szép élet a szolgálatról szól.
Rájöttem, ha abban kötelezem el magam, hogy embereket támogatok és szolgálom őket abban, hogy megtalálják a céljaikat, inspiráljak embereket arra, hogy a potenciáljukat megtalálják, akkor nagyon messzire fog vinni az élet és akkor igazán nagy lesz a jutalma annak, amit csinálok. Ez volt a fordulópont, hogy eldöntöttem, máshogy csinálom, mint eddig. Nem csak azért csinálok vállalkozásokat, hogy én jól éljek, hanem hogy a világba egy értéket tudjak vinni.
Először egy kis számú követőtábor volt, aztán egyre több ember mondta, hogy jó az irány és emögé be tudnak állni. A kezdetektől közösséget szerettem volna építeni, teljesen máshogy szerettem volna csinálni, mint ahogy a saját iparágamban látom.
Valami olyat szeretnék, ami nem volt ebben az országban, valami újat, ami megint csak nagy kockázattal jár, megint csak benne van, hogy sokan nézik hülyének az embert, de én ezt megszoktam. Ez történt 18 évesen is, amikor az álmaimról beszéltem másoknak, de aztán mindig megvalósítottam őket.
Ha most tanácsot adhatnál a 18 éves énednek milyen tanács lenne?
Azt, hogy nagyon jók voltak a váltások fiam, csak sokkal-sokkal keményebben kellett volna dolgozni. Arra jöttem rá, hogy 44 évesen tanultam meg igazán dolgozni. Az elmúlt két évben orrvérzésig dolgoztam. Túl könnyen jöttek a dolgok, ha visszaemlékszem. Illetve, hogy találja meg, hamarabb a küldetését, keressen egy mentort, akinek a tanácsait megfogadja, ne csak a saját feje után menjen.
Úgy gondolod, hogy a fiataloknak is szüksége van mentorra?
Abszolút, egy gyorsítósáv tud lenni egy mentor.
Mit gondolsz, mi a legfontosabb készség, amivel rendelkeznie kell egy fiatalnak.
A hosszútávú gondolkodás és tervezés nagyon fontos. Megszoktuk, hogy mindent azonnal akarunk és megkapunk, vagy legrosszabb esetben is 1-2 éven belül. Ha valami ezen az időtávon kívül esik, nem küzdünk érte, ezért nagyon sokan csak rövid távú célokkal rendelkeznek.
Végezetül arra voltam kiváncsi, hogy vajon mit tanácsolna Ács Zoltán a mai fiataloknak?
Azt mondom nekik, hogy nagyon keményen dolgozzanak. Meg kell találni az erősséget és annak mentén kell dolgozni. Nem kell szégyellni a munkát, az se baj, ha alkalmazottként akar dolgozni. Manapság mindenki influenszer akar lenni, de nem így működik az élet. Főleg most, amiben vagyunk. Ez hamar megtanítja a léhűtő világot, most jött el a kemény munka ideje. Minél hamarabb el kell kezdeni dolgozni, fegyelmezettebbé válni mint a környezete, akkor 5-10 év alatt döbbenetesen messzire tud jutni.
Ezúton szeretném megköszönni Ács Zoltánnak, hogy időt szakított ránk és elmesélte nem mindennapi életútját. Az interjút Pap Péter készítette, a JÉG Blog oldalára Lombárszki Csaba publikálta.
Nagyon sok olyan ember van, aki hasonló mentalitással rendelkezik, mint Ács Zoltán, így mindenképpen érdemes blog oldalunkat böngészni, hiszen számos korábbi interjú megtalálható. Az előző interjút Dr. Tálas Lászlóval, a Babypurp feltalálójával készítettük, a vele készült interjúnkat is érdemes elolvasni.
További JÉG tartalmakért érdemes Facebook és Instagram oldalunkat és követni!
Adód 1%-nak felajánlásával hozzájárulhatsz ahhoz, hogy továbbra is biztosíthassuk a megfelelő körülményeket a fiatalok fejlőséhez. A részletekért látogass el honlapunkra.
