Az érzelmek szűkebb spektrumát támogatjuk, ha fiúkról van szó, mint a lányok esetében – és ez hosszútávon káros lehet. June Gruber, és Jessica Borelli cikke Mészáros Eszter JÉG tag fordításában.
Választanod kell: inkább töltenéd a napodat boldogan, vagy boldogan megspékelve szomorúsággal, frusztrációval és szorongással teli pillanatokkal? A legtöbbünk gondolkozás nélkül az elsőt választaná. A pszichológusok is régóta hirdetik a pozitív érzelmekre fektetett hangsúlyt a jólétünk, pszichés rugalmasságunk, és fizikai egészségünk optimalizálása érdekében. Így nem meglepő, hogy amikor megkérdezzük az embereket, hogy mik azok az érzelmek, amiket át szeretnének élni, erős hangsúlyt fektetnek a pozitív érzelmekre. Azonban friss kutatások nyomán ez a választás talán már nem sokáig lesz ilyen egyértelmű.
Az érzelmek diverzitásáról!
Pszichológusok nemrég felfedték a sokszínű, mind pozitív és negatív érzelmek megélésének egykor rejtett pozitív hatását. Ahogy a fizikai környezetünk is a flora és fauna biodiverzitása miatt virágzik, ez az új kutatás az “emodiverzitásról” egy absztrakt, belső pszichológiai ökoszisztémához hasonlítja az emberi elmét, amely szintén a diverzitástól virágzik – ebben az esetben az érzelmek diverzitásától.
Bár még friss elméletről beszélünk, az emodiverzitás hatása feltűnő: azon felnőttek, akik a pozitív és negatív érzelmek szélesebb spektrumát élik meg, kevesebb depresszív tünetet tapasztalnak, és kevesebb napot töltenek kórházban.
Ez konzisztens azzal, amit már rég tudunk az érzelmekről, mégpedig, hogy útjelzőként szolgálnak az emberi élet térképén, és a figyelmünket az olyan fontos jelzőtáblákra irányítják, mint a figyelmeztetések, azon dolgok, amelyeket meg kell változtatni, észre kell venni, fel kell dolgozni vagy meg kell érteni.
Tehát a jólét érzelmi hozzávalói úgy néz ki jóval sokrétűbbek, mint a boldogságérzet. Ezen felül, azon felnőtteknél, akik a pozitív érzelmek szélesebb spektrumát élik meg, mint például a nyugalom, vidámság, izgatottság vagy büszkeség, kevesebb gyulladás mutatható ki a szervezetben. Tehát a boldogság nem az egyetlen pozitív érzelem, amely pozitív hatással bír a jólétünkre.
Ha a sok, különféle érzelem megélése pozitív hatással van felnőttekre, nem kellene, hogy a gyermekeket is erre neveljük? Bár ez intuitívnak hangzik a fenti eredmények tükrében, kutatások azt mutatják, hogy nem motiváljuk az érzelmi gazdagságot kisgyermekkorban, és különösen nem kisfiúk esetében.
Egy vizsgálat eredményei szerint például, amikor egy kisbabát megijesztett egy játékbaba, akkor azon felnőttek, akik úgy tudták, hogy a gyermek fiú nagyobb eséllyel ítélték a kisbaba reakcióját dühnek, attól függetlenül, hogy a gyermek valóban fiú volt-e.
Azonban nemi különbségek a szülő és gyermek közötti érzelmekkel kapcsolatos párbeszédekben is fellelhetőek. Egy másik vizsgálatban, ahol édesanyák és fiatal gyermekeik közötti beszélgetéseket vizsgáltak, a kislányukkal beszélgető anyukák gazdagabb, mélyebb érzelmi szókincset használtak, amíg a fiúkkal folytatott párbeszéd jórészt csak egy érzelemre, a dühre fókuszált.
Attól függetlenül, hogy a felnőttkori viselkedésben tapasztalható nemi különbségek tudatos vagy tudattalan pszichológiai folyamatokból alakulnak ki, egy biztos: a fiúk egy érzelmileg leszűkített világban nőnek fel, ahol a düh megélését észreveszik, feltételezik, és talán némely esetben így még motiválják is a felnőttek. Ez által más érzelmek, főképp a sebezhetőséghez kapcsolódóak figyelmen kívül maradnak, vagy akár hiányoznak is a kisfiúk fejlődő elméjéből.
Ez aggodalomra ad okot amiatt is, mert a Harvard Egyetem orvosi karának kutatói arra találtak bizonyítékot egy kutatásban, hogy a fiúk érzelmileg kifejezőbbek, mint a lányok. Ez a jelenség már csecsemőkorban megjelenik, és az egész kisgyermekkorban tart. Tehát lehetséges, hogy a fiúk legalább hasonló, ha nem szélesebb intenzitású és spektrumú érzelmekkel jönnek a világra, mint lány társaik, tehát a neveltetésük, és az első pár évük élményei szűkítik le az érzelmi spekrumukat, és erősítik fel a dühre való hajlandóságot.
“A fiúk egy olyan világban nőnek fel, ahol gátolja őket egy szűkített érzelmi világ” – Dr. June Gruber és Dr. Jessica Borelli
Az érzelmi sokszínűség motivációjának hiánya fiatalkorban hosszútávú következményekkel járhat. Már általános iskolában kimutatható, hogy a dühön kívüli erős érzelmek elnyomása rosszabb iskolai teljesítményt eredményez fiúk esetében. Pszichológusok arra is találtak bizonyítékot, hogy azon gyermekek akik tagadják az érzelmi sebezhetőségüket nagyobb eséllyel válnak olyan tinédzserekké, akik az egészségükre ártalmas tevékenységeket űznek, például drogoznak. A fejlődés későbbi szakaszában a férfiak sokkal hajlamosabbak elnyomni, azaz nem nyíltan kifejezni az érzéseiket, mint a nők; viszont a ezzel együtt a férfiak erősebb depresszív tüneteket élnek meg és gyakrabban folyamodnak fizikai erőszakhoz.
Tudósok azt feltételezik, hogy az érzelmek szabályozásával való probléma lehet a magyarázata a korlátozott érzelmek, és a mások felé mutatott agresszió kapcsolatának férfiakban. Ez hihető magyarázatnak hangzik, hiszen ahhoz, hogy szabályozni tudjuk érzelmeinket, gyakorlásra van szükségünk, amelyet a fiúk talán kisebb eséllyel kapnak meg, ha az érzelmek csak szűk körét élhetik meg szabadon.
Sajnos a férfiak érzelmi kefejezésének korlátozása kiterjed az otthonra is, ritkábban osztják meg sérülékenységüket társukkal, és ritkábban is fogadják nyitottan partnerük sérülékenységgel kapcsolatos érzéseit, amelyet Brené Brown, a University of Houston szociálismunka professzora is alátámasztott a szégyent vizsgáló kvalitatív kutatásában.
Emellett az érzelmi elnyomásnak fizikai, pszichológiai és kapcsolati következményei is lehetnek, ezen férfiakat jobban veszélyeztethetik például a stresszel kapcsolatos kardiovaszkuláris betegségek. Tehát az érzelmi sokszínűség hiánya nem csak a fiatal fiúkra van hatással, hanem kihat a már férfivá ért egyénekre is, akik szűkebb érzelmi repertoárral nőnek fel.
Az eddig vizsgált kutatási eredmények alapján úgy gondoljuk, hogy az érzelmek teljes spektrumának megélése nem csak a fiatal fiúk pszichológiai egészségére lehet jó hatással, de széleskörű pozitív változásokat idézhet elő akár a társadalom egészében is.
A cikket a Scientific American publikálásában jelentették meg először. Az eredeti változat itt olvasható. Ha szeretnél hasonló cikket olvasni, akkor mindenképpen ajánlani tudjuk Barbara Oakley motivációról szóló cikkünket!
További JÉG tartalmakért érdemes Facebook és Instagram oldalunkat és követni!
