Életcél? Összegyűjtöttünk 7 fura kérdést, ami segít azt megtalálni!

Megosztás

Mi az életcélod? Nem tudod? Erre van egy jó hírem, ugyanis ez bármikor kialakulhat. Mondok egy példát! A testvérem 18 éves volt, mikor egy nap beszambázott a nappaliba, és büszkén bejelentette az anyukámnak és nekem, hogy ő szenátor lesz.

Anya valószínűleg lerázta egy “aha, az szuper kisfiam”-mal, amíg én azt hiszem eléggé el voltam foglalva egy tál Cheerios-szal vagy valami ilyesmi.

Mit tett meg a bátyám azért, hogy elérje az életcélját?

Az elmúlt 15 évben ez a cél vezérelte a bátyám minden döntését: hogy mit tanult az iskolában, hova költözött, kikkel tartotta a kapcsolatot, és még azt is, hogy hogy töltötte a szabadságait és hétvégéit.

És most, közel féléletnyi munka után egy nagy politikai párt elnöke a városban, ahol él, és egyben az állam legfiatalabb bírája. A következő pár éven belül tervezi, hogy elindul az első választásán. Ne érts félre, a bátyám egy ufó. Ez körülbelül sosem történik így.

Mi a helyzet a többi emberrel?

A legtöbbünknek gőze sincs, mit akar kezdeni az életével, még azután sem, hogy befejezi az iskolát, azután sem, hogy kap egy állást, sőt még azután sem, hogy elkezd igazán pénzt keresni. Én többször váltottam karrier álmokat 18 és 25 között, mint fehérneműt, és bár alapítottam egy vállalkozást, 28 éves koromig nem tudtam tisztán definiálni, hogy mit is akarok az élettől.

Valószínűleg inkább olyan vagy, mint én, és fogalmad sincs, mihez akarsz kezdeni. Ezen a küzdelmen majdnem minden felnőtt átmegy. “Mit akarok csinálni az életemmel?”, “Mi a szenvedélyem?”, “Mi az, amiben nem vagyok béna?” Sokszor kapok emailt 40-50 évesektől, akik még mindig nem tudják, mit akarnak kezdeni magukkal.

A probléma egyik része maga az “életcél” fogalma. A gondolat, hogy mindannyiunk valami magasztos célra született, és az a kozmikus küldetésünk, hogy ezt megtaláljuk. Ez ugyanaz a vacak logika, mint ami a horoszkóp köveknek vagy a szerencseszámoknak ad létjogosultságot.

De itt az igazság. Ezen a bolygón egy nem meghatározott időtartamig létezünk. Ez alatt az idő alatt csinálunk dolgokat. Némely ezek közül fontos. És ezek a fontos dolgok adnak jelentőséget és boldogságot az életünknek. A nem fontos dolgok igazából csak arra jók, hogy menjen az idő. Szóval, amikor az emberek azt kérdik “Mit kellene kezdenem az életemmel?” vagy “Mi az életcélom?”, valójában azt kérdezik “Mit tehetek az időmmel, ami fontos?”

életcél
Amikor azt kérdik “mi az életcélod?”, valójában azt kérdezik “Mit tehetek az időmmel, ami fontos?”

Ez egy sokkal jobb kérdés, sokkal kezelhetőbb, és nem vonja maga után mind azt a nevetséges felhajtást, mint az “életcél” kérdés. Semmi okod az életed kozmikus jelentőségéről filozofálnod, miközben egész nap a kanapén ücsörögsz és chipset eszel. Inkább kelj fel, és fedezd fel mi az, ami valóban fontos számodra!

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit emailben kapok az, hogy mit kezdjenek az életükkel, mi az “életcéljuk”. Nekem ezt lehetetlen megválaszolnom. Akárhogy is, minden, amit tudok az adott emberről az, hogy nagyon szeret macska pulóvereket kötni vagy meleg pornót forgatni a pincéjében. Gőzöm sincs. Ki vagyok én, hogy megmondjam mi helyes és mi fontos számukra?

Úgyhogy egy kis kutakodás után összeraktam néhány kérdést, hogy te magad megtalálhasd mi fontos neked, és mi adhat értelmet az életednek. Ezek a kérdések semmiképp nem kezelendők szentírásként. Igazság szerint elég röhejesek. Azért alakítottam őket így, mert a céljaink megtalálása nem valami házifeladat kellene, hogy legyen, hanem sokkal inkább jó móka.

Melyik a kedvenc szarszendvicsed, és olivával vagy anélkül kéred?

Oh, igen, a létfontosságú kérdés. Milyen szarszendvicset ennél te szívesen? Merthogy itt a fájó igazság az életről, amit nem mondanak el az iskolai gyűléseken: Minden szívás, néha.

Ez valószínűleg elég pesszimistán hangzik. És lehet, azt gondolod “Hé Mr. Manson, fordíts fejjel lefelé azt a homlok ráncot.” Pedig szerintem ez valójában egy eléggé felszabadító gondolat.

Minden valamiféle áldozattal jár. Mindennek van valamiféle ára. Semmi sem mindig élvezetes és felemelő. Szóval a kérdés az, milyen küzdelmet vagy áldozatot vagy képes elviselni? Ugyanis ami meghatározza, hogy ki tudunk-e tartani valami mellett, ami fontos nekünk az az, hogy hogy viseljük a nehéz időszakokat, és hogy éljük túl az elkerülhetetlen gyötrelmes napokat.

Ha briliáns tech vállalkozó akarsz lenni, de nem viseled jól a kudarcot, akkor nem fogsz valami sokáig jutni. Ha profi művész akarsz lenni, de nem akarod megélni, hogy a műveidet több százszor, ha nem ezerszer utasítják vissza, akkor a sorsod elrendeltetett, mielőtt belekezdenél a karrieredbe. Ha sztár ügyvéd akarsz lenni, de nem bírod a 80 órás munkaheteket, akkor megint csak rossz hírem van számodra.

Mik azok a kellemetlenségek, amiket kezelni tudsz? Fenn tudsz maradni egész éjjel, hogy valamit leprogramozz? Tudsz még várni 10 évet a családalapítással? Belefér, hogy újra és újra kinevessenek a színpadon egész addig, amíg végre jól nem csinálod? Milyen szarszendvicset szeretnél enni? Merthogy végül mindannyian kapunk egyet. Akkor már válaszd azt, amin oliva is van, ha azt szeretnéd!

Mi az a mai énedben, amitől a 8 éves önmagad sírva fakadna?

Amikor gyerek voltam, történeteket írtam. Órákig egyedül ültem a szobámban és írtam – földönkívüliekről, szuperhősökről, nagy harcosokról, a barátaimról és a családomról. Nem azért, mert azt akartam, hogy bárki is elolvassa. Nem azért, mert le akartam nyűgözni a tanáraimat vagy a szüleimet. Csak az írás puszta öröméért. Aztán valamiért abbahagytam. És nem emlékszem miért.

Mind hajlamosak vagyunk elveszíteni a kapcsolatot azokkal a dolgokkal, amelyeket imádtunk gyerekkorunkban. Valahogy a serdülőkor társas kényszerei, és a felnőttkor szakmai nyomása kipréseli belőlünk a szenvedélyt. Azt tanítják, hogy az egyetlen ok, amiért érdemes valamit csinálni az, ha valamilyen jutalmat kapunk érte.

A húszas éveim közepéig nem is éltem meg ismét az írás iránti szeretetemet. És el kellett kezdenem a saját vállalkozásomat, hogy rájöjjek mennyire is szeretek weboldalakat építeni – ez egy tinikori hobbim volt.

Az a vicc, hogy, ha a 8 éves énem megkérdezné a 20 éves énemet, hogy “Miért nem írsz mostanában?” a válasz az lenne, hogy “Mert nem vagyok jó benne” vagy “Mert senki nem olvasná, amit írok” vagy “Mert abból nem lesz pénzem”. Ez aztán nem csak nem lett igaz, de a 8 éves kori énem valószínűleg sírva is fakadt volna ennek hallatán.

Mitől felejtesz el enni és wc-zni?

Mindenkinek volt már olyan élménye, amikor annyira belemélyedt valamibe, hogy a percekből órák lettek, az órákból pedig “Basszus elfelejtettem vacsorázni.”

Állítólag fénykorában Isaac Newton édesanyjának rendszeresen emlékeztetnie kellet fiát, hogy egyen, mert napokig annyira el volt mélyülve a munkában, hogy másképp elfelejtette volna.

Nekem ez volt a helyzet a videojátékokkal. Bár, ez valószínűleg nem volt valami jó dolog. Vagy is valójában évekig problémát jelentett. Csak ültem és játszottam ahelyett, hogy más, fontosabb dolgokat csináltam volna, mint a tanulás, rendszeres zuhanyzás vagy egy-egy személyes beszélgetés más emberi lényekkel.

Csak akkor jöttem rá, hogy nem is magukat a videojátékokat szerettem szenvedélyesen (bár tényleg szerettem őket), mikor felhagytam velük. A szenvedélyem a fejlődés, jónak lenni, és próbálni még jobbá válni. Maguk a játékok,  a grafika, a történetek jók voltak ugyan, de könnyen megvagyok nélkülük. A verseny másokkal, és legfőképp önmagammal, az amitől a legjobbat hozom ki magamból.

És amikor ezt a függőséget önmagam építésére és a saját magammal való versengésre használtam fel az internetes üzletemben és az írásaimban “hogy is mondjam” a dolgok eléggé berobbantak.

Lehet, hogy neked valami más adja meg ezt. Talán a dolgok hatékony elrendezése vagy egy fantázia világban való elmélyedés, vagy mások tanítása, vagy technikai akadályok megoldása. Bármi is legyen az, ne csak magát a tevékenységet keresd, ami egész éjjel ébren tart, hanem a kognitív folyamatot, ami ez alatt hajt. Mert ezt a folyamatot könnyen alkalmazhatod máshol is.

Hogy tudod jobban lejáratni magad?

Mielőtt jó lehetnél valamiben, és valami fontosat alkothatnál, először valamiben bénának kell lenned, és nem tudnod mit csinálsz. Ez elég egyértelmű. És ahhoz, hogy valamiben béna legyél, és ne tudd, mit csinálsz, valamilyen úton-módon be kell égned, sokszor többször is. De a legtöbb ember megpróbálja nem beégetni magát, merthogy az elég gáz.

Ergo, a csodálatosság tranzitív természete miatt, ha elkerülsz mindent, ami esetleg kínos lehet, akkor sosem fogsz olyan dolgot csinálni, ami fontosnak érződik. Igen, úgy néz ki, hogy végül minden a sérülékenységhez nyúlik vissza.

Ebben a pillanatban van valami, amit szeretnél csinálni, valami, amit fontolgatsz, hogy meglépsz, valami, amiről fantáziálsz, de mégsem csinálod. Megvannak rá az okaid, ehhez kétség sem fér. És az örökké valóságig ismételgeted magadnak ezeket az okokat. De mik azok az okok? Mert azt most megmondom, hogy ha az okaid azon alapszanak, hogy mások mit gondolnának, akkor elég durván vágod magad alatt a fát.

Ha az okaid olyasmik, mint “nem kezdhetek vállalkozást, mert a gyerekeimmel töltött idő fontosabb nekem” vagy “ha egész nap Startcraft-ot játszanék, az valószínűleg bezavarna a zenélésbe, és a zene fontosabb nekem”, akkor szuper. Érthető.

De ha az okaid inkább olyanok, mint “a szüleim utálnák” vagy “a barátaim cikiznének” vagy “Ha nem jön össze, idiótának néznének”, akkor valószínűleg nemet mondasz valami olyanra, ami tényleg fontos számodra, mert az rémít halálra, hogy fontos neked ez a valami, nem pedig az, amit anyukád gondol vagy Pityuka mond a szomszédban.

A jó dolgok természetüknél fogva egyediek és nem konvencionálisak. Ezért ahhoz, hogy elérjük őket, a csordával szemben kell haladnunk mentálisan. És ez ijesztő. Éld meg a ciki pillanatokat. Hülyének érezni magad a fontos, értékes dolgok eléréséhez vezető út része. Minél jobban megijeszt egy nagy döntés, valószínű annál nagyobb szükséged van rá, hogy meghozd.

Hogy fogod megmenteni a világot?

Ha esetleg nem láttad volna a híreket mostanság, a világban van pár probléma. És a “pár probléma” alatt azt értem, hogy “minden el van cseszve és mind meg fogunk halni.”

Már szónokoltam erről, és ezt kutatások is alátámasztják – ahhoz, hogy boldog és egészséges életet tudj élni, ragaszkodnod kell olyan értékekhez, amik túlmutatnak a saját örömödön és elégedettségeden.1 Szóval válassz egy problémát és kezdd el megmenteni a világot. A választék elég nagy. Az elbaltázott oktatási rendszerünk, gazdasági fejlődés. családon belüli erőszak, pszichológiai ellátás, korrupció. A francba, pont ma olvastam egy cikket a szexkereskedelemről, és teljesen kikészültem, bár tehetnék valamit.

Találj egy problémát, ami foglalkoztat, és kezdd el megoldani. Nyilván nem te fogod egyedül megoldani a világ bajait, de hozzá tehetsz a pozitív folyamatokhoz, és számíthatnak a tetteid. És ez az érzés, az hogy számít, amit teszel, az, ami a legfontosabb a boldogság és az elégedettség megéléséhez.

Tudom mit gondolsz. “Jézusom Mark, olvasom ezt a csomó szörnyűséget, de ebből nem lesznek tettek, és még kevésbé lesz karrier.” Örülök, hogy felhoztad!

Kezedet a szívedre, ha egész napra el kellene hagynod a házat minden nap, hova mennél és mit csinálnál?

Sokunk legfőbb ellensége nem több mint a jó öreg megszokás. Megszokjuk a napirendünket. Valamivel lefoglaljuk a figyelmünket. Olyan kényelmes a fotel. És a Doritos olyan sajtos. És semmi új nem történik. Ez a baj.

Amit a legtöbben nem értenek az az, hogy a szenvedély a tettek eredménye, nem pedig az okozója.2, 3 Annak a felfedezése, hogy mit szeretsz szenvedélyesen az életben és mi fontos számodra egy kontakt sport, egy próba-hiba folyamat. Egyikünk sem tudja, hogy pontosan hogy érzünk egy tevékenységgel kapcsolatban addig, amíg ki nem próbáljuk.

életcél megtalálása
A szenvedély, az életcél és a boldogság a tettek eredménye!

Szóval tedd fel magadnak a kérdést: ha valaki pisztolyt tartana a fejedhez és kényszerítene, hogy elhagyd a lakásod minden nap, az alváson kívül minden más miatt, hogy foglalnád le magad? És nem, nem mehetsz kávézóba Facebook-ozni. Azt valószínűleg már amúgy is csinálod. Tegyük fel, hogy nem léteznek haszontalan weboldalak, videojátékok, TV. A házon kívül kell lenned minden nap, egész nap addig, amíg nem lövik a pizsamát “hova mennél és mit csinálnál?”

Beiratkoznál táncolni? Csatlakoznál egy könyvklubhoz? Szereznél még egy diplomát? Feltalálnál egy új öntözőrendszer, ami gyerekek ezreit mentené meg Afrikában? Megtanulnál sárkányrepülőzni? Mit tennél ezzel az idővel?

Ha úgy érzed, írj le néhány ötletet, aztán menj, és tényleg valósítsad is meg őket. Plusz pont, ha kellemetlen helyzetbe is hozod magad!

Ha tudnád, hogy mához egy évre meg fogsz halni, mit tennél és hogy szeretnéd, hogy emlékezzenek rád?

A legtöbben nem szívesen gondolunk a halálra. Megrémít minket. Viszont meglepő módon, ha gondolunk a saját halálunkra, az sok praktikus, pozitív dolgot eredményezhet. Az egyik az, hogy arra kényszerít minket, hogy ráfókuszáljunk az igazán fontos dolgokra az életünkben, és észrevegyük mi felszínes, és mi az, ami elvonja a figyelmünket.

Amikor egyetemre jártam sokszor sétálgattam, és kérdeztem meg embereket, hogy “Ha egy éved lenne hátra, mit tennél?” Már valószínűleg sejtitek mekkora partiarc voltam – Sokan ködös, unalmas válaszokat adtak. De ez által  máshogy kellett gondolniuk az életükre és újra kellett értékelniük a fontossági sorrendjüket.

Mi lesz a hagyatékod? Mik lesznek a történetek, amiket rólad mesélnek majd, mikor már nem vagy? Mit mondanak majd a gyászbeszédedben? Lesz bármi is, amit érdemes mondani? Ha nem, akkor mit szeretnél, mit mondjanak rólad? Hogy tudsz ezért már ma elkezdeni tenni?

És megint csak, ha arról fantáziálsz, hogy a gyászbeszédedben egy csomó nagyon menő dolgot mondanak majd, ami lenyűgöz másokat, akkor megbuktál ezen a feladaton. Amikor az emberek nem érzik, merre van a helyes irány, nincs céljuk az életben, az azért van, mert nem tudják mi fontos nekik valójában, nem tudják mik az értékeik.

És amikor nem tudod mik az értékeid, akkor lényegében magadra veszed mások értékeit, és az ő értékrendjük szerint élsz a sajátod helyett. Ez egy egyirányú jegy egészségtelen kapcsolatokhoz és végül is a kínlódáshoz.

Megtalálni az életünk “célját” valójában arra épül, hogy megtaláljuk azt az egy-két dolgot, ami túlmutat saját magunkon, és a közvetlen környezetünkön. Nem valami nagy teljesítményről szól, csupán csak arról, hogy megtaláld, hogy töltheted el a véges idődet jól. És ehhez fel kell állnod a kanapéról, és tenned kell, muszáj időt szentelned annak, hogy ne csak magaddal foglalkozz, és hogy paradox módon elképzeld a világot magad nélkül.

Jelen cikk Mark Manson irománya, melyet Mészáros Eszter fordított. Ezúton szeretnénk megköszönni, hogy végig olvastad ezt a tanulságos cikket! Reméljük, hogy sok ember számára tudtunk hasznos információkkal szolgáltatni!

A JÉG Blog oldalán számos hasonló jellegű cikk fellelhető, ehhez tudjuk ajánlani az egyik legsikeresebb önfejlesztéshez kapcsolódó – “Ne keresd a szenvedélyed, döntsd el mi legyen az!” – cikkünket. Még több JÉG tartalomért kövesd be Facebook és Instagram oldalunkat

Farkas Dezső
Farkas Dezső
Farkas Dezső az F.W. Olin Graduate School of Business, Babson College MBA hallgatója, a Jövőt Építők Generációja Egyesület elnöke, valamint a Global Shapers Budapest Hub Alumni vezetője. Beválasztották az 50 tehetséges magyar fiatal közé. Templeton Fellow. Két TEDx előadás fűződik a nevéhez. Az ASEF Young Leaders Summit kiválasztottja Luxemburgban, valamint a Youth Leaders Forum alumnija.

További cikkeink

Hasonló cikkeink