Jelen korunk oktatása, avagy tényleg igaz a szólás: A tudomány szegénynek is palotát épít?
Lerágott csont. Lerágott csont, mégis az elmúlt időben egyre több figyelmet nyert a magyar köztudatban az oktatáspolitika céltalanságának témája. Nem fogok elcsépelt felkiáltásokkal mentegetőzni, panaszkodni, hogy minek a tanulás, minek az iskola. Sőt, társadalmi változásokat sem fogok sürgetni, hiszen az alapvető műveltség elsajátítása, illetve a későbbiekben való szakemberré válás igenis elengedhetetlen. Mélyebb vizekre eveznék, és olyan gondolatokat ragadnék meg, melyek sok olvasóban kételyeket, nem tetszést fognak kiváltani. Tényleg a tudomány épít palotát a szegénynek is?
Kezdjük rögtön egy végtelenül triviális kérdéssel. Mit nevezünk tanulásnak?
Kisebb-nagyobb szelektálás, ollózás után, a következőkre bukkantam. A modern tanulás definíciója nem más, mint egy feltételes reflex kialakítása, kondicionálás, annak sulykolása, illetve, hogy a diák az adott ingerre (ebben az esetben kérdésre) mindig az előre meghatározott reakciót (választ) adja.
Az emberek évtizedeket (igen, 15-20 éveket!) töltenek el az iskolapadban, olyan jelentéktelen igazságokkal bombázva őket, melyre akár egy-két év múlva nem is emlékeznek. Kilépnek az iskolakapun és ott találják magukat, hogy rengeteg mindent tudnak, de gyakorlatilag alig értenek valamihez. Ezzel azok tudnak igazán azonosulni, akik például szakiskolában végeztek és ráeszméltek arra a tényre, hogy a szakma elméleti elsajátítása után még évekbe, évtizedekbe telhet, mire úgy “istenigazából” szakmájuk mestereivé nem válnak.
Mondjuk ki nyersen és őszintén: tananyagunk jelentős része felesleges adatokból áll. Életünk meghatározó részét ezen információk megtanulásával töltjük, s korunk társadalma túlértékeli mindezt.
Vizsgáljuk meg a következő gondolatot. Mi az oktatás célja?
Mint egy berögződött eszme, az emberek legnagyobb része már-már reflexből rávágja, hogy az oktatás egyetlen mozgatórugója az alapműveltség kialakítása. Ez valósággal lehetetlen, több szempontot is figyelembe véve. Ki dönti el és milyen alapon, hogy mi képezheti részét az alapműveltségnek? (Félreértés ne essék, én egyáltalán nem akarom támadni az oktatás intézményét!) Miért a műveltség fejlesztése lobog mindenki szeme előtt és miért nem a való életre való nevelés?
Alaprezgés 2. felharmonikusa, egy foton lendületének kiszámítása, a glicerin-trisztearát képlete, mind-mind beletartozik az ALAPTANTERVBE, egyszóval az általános intelligencia szerves részét kellene, hogy képezze. Ezzel szemben a mai fiatalság sajnos még az olyan mérhetetlenül egyszerű és életszerű feladatokkal sincs tisztában, mint például egy csekk kitöltése, vagy az alapvető élelmiszeranyagok ismerete. Nem akarok sárral dobálózni, hiszen én is ugyanolyan áldozat vagyok.
Egyszóval: általános tudás címszó alatt összegereblyéznek mindenféle információt, mely elveszi az emberek energiáját, idejét, életét. Megutáltatja a tanulás iránt érzett szeretetet, eléri, hogy egy életre el akarják majd kerülni az iskolapadot. Félelmeket szül, gátlásokat táplál, emberi akaratokat korlátoz.
Végezetül szeretném ismét kihangsúlyozni az oktatás valódi, igazi célját: meg kellene, hogy tanítsa az emberiséget cselekedni. Csevegni, tanakodni, filozofálni igen kevés. De mint ahogyan azt eszmefuttatásom elején is kihangsúlyoztam: nem fogok társadalmi változásokat sürgetni. Nem ez a célom, hanem hogy társadalmunknak – akárcsak egy minimális mértékben- felnyissam a szemét az általam igaznak vélt állításról.
Az oktatás kritikája Fedor Eszter Jég Konzul tollából származik, és hát valljuk be, valóban van hova fejlődni. Ha érdekesnek és gondolatébresztőnek találtad a bejegyzést, akkor ezt is ajánljuk olvasásra. Főleg azoknak az iskolás gyerekkel rendelkező szülőknek hasznos, akik szeretnék csökkenteni az iskolakezdéssel kapcsolatos aggodalmakat. Még több tartalomért pedig látogass el Facebook és Instagram oldalunkra is.
