Társas készségek és napjaink munkaerőpiaca

Megosztás

Azon állások száma, amelyek sok társas interakciót kívánnak meg egyre nő. Mit jelent ez az iskolák számára? – Leah Shafer cikke a társas készségekről Mészáros Eszter fordításában

A tanárok jól ismerik a csoportmunka beharangozásával járó egyöntetű ideges sóhajt. Ezt sokszor panaszok és sérelmek végeláthatatlan sora követi: “De nem csinálja a munkáját!” “Nem hallgatja meg az ötleteiment!” és végül “Nem dolgozhatnék inkább egyedül?”

A válasz az utóbbira általában egy határozott “nem” kellene, hogy legyen egy szókimondó cikk alapján, amely fényt derít a társas készségek növekvő fontosságára a jelenkor munkaerőpiacán.

Azon szakmák, amelyek magasszintű társas interakciót követelnek meg – ilyenek például a menedzseri pozíciók, a tanárok, az ápolók, a terapeuták, a tanácsadók vagy az ügyvédek – az Egyesült Államokban közel 12 százalékponttal növekedtek az összes szakma megoszlásában az elmúlt harminc évben. A matematikára építő, de kevésbé társas szakmák 3.3 százalékponttal csökkentek ez alatt az idő alatt. Ezen felül a fizetések aránya is gyorsabban növekszik a több társas interakciót kívánó szakmákban. Ez talán jó emlékeztető a tanárok számára, hogy ha megküzdenek a csoportdinamika trükkös buktatóival, könnyen rendkívül értékes tapasztalatokkal ruházhatják fel a felnövekvő generációt.

Azok az emberek, akiknek erős társas és interperszonális készségeik vannak sokkal többre képesek, mint a hatékony együttműködés. Változtatni tudják a viselkedésüket, és azt hogy mivel járulnak hozzá egy projekthez. Észreveszik társaik erősségeit és gyengeségeit, és alkalmazkodnak ezen körülményekhez.

Nézzük meg közelebbről az együttműködést, a perspektíva váltást és a rugalmasságot!

Az imént említett változás oka a munkaerőpiacon az, hogy a társas interakciót nehéz automatizálni, ahogy David Deming közgazdász is kifejti egy már megjelent cikkében. A számítógépek egyre inkább képesek elvégezni könnyebb munkákat és bonyolult programozói feladatokat is. Viszont nem képesek alkalmazkodni az előre nem látható körülmények által megkövetelt változásokhoz, és nem képesek együttműködni másokkal, hogy megoldják ezen problémákat.

Az emberek viszont kitűnően szerepelnek ilyen helyzetekben, ha rendelkeznek a megfelelő társas kompetenciákkal. Tehát milyen kompetenciákról is beszélünk pontosan?
Amikor előkerül a “társas készségek” fogalma, sokan valami olyasmire gondolnak, mint a népszerűség, az etikett vagy akár az extrovertáltság – mondja Deming, a Harvard Graduate School of Education egyik professzora. “Én nem igazán így gondolom.”

Ami ennél fontosabb, azt mondja, “a képesség, hogy más helyzetébe tudd képzelni magad és ezáltal koordinálj vele. Így együtt tudtok dolgozni, és mindenki a hozzá legtesthezállóbb feladaton tud dolgozni a csapat összetételét figyelembe véve. Ez gyakran megköveteli, hogy tudjuk mikor kell vezetői szerepbe lépnünk, és mikor inkább követőibe, mikor legyünk mi a csapat adatmenedzserei, és hogy mikor legyünk mi azok, akik az írásért vagy a prezentációért felelnek.” Azok az emberek, akik rendelkeznek ezekkel az interperszonális készségekkel, akik változtatni tudják hogy viselkednek, és milyen szerepet töltenek be. Érzékenyek a csapat erősségeire és gyengeségeire, és alkalmazkodnak a körülményekhez.

Útravaló Középiskoláknak

Az iskoláknak egyelőre nincsenek megbízható eszközei arra, hogy hogyan fejleszthetik és mérhetik az olyan “nem kognitív” készségeket, mint a fent említettek. Viszont számos kutató dolgozik olyan intervenciókon, amelyek tükrözik a terjedő felismerést, hogy ezen készségek fejlesztése nem csak a munkaerőpiacon fontos, hanem már az iskolában is. Így, ha mást nem is, ez a kutatási eredmény rámutat, hogy a tanároknak több hangsúlyt kellene fektetniük arra, hogy hogyan tanulnak a gyerekek, mint arra, hogy mit. “Optimális esetben az osztályteremnek reprezentálnia kellene a való életben történő interakciók széles palettáját, és tapasztalatot adnia a diákoknak olyan helyzetekben, amelyekkel találkozni fognak, amikor elhagyják az iskolát” – mondja Demning. A házi feladatoknak és a tantervnek magában kellene hordozni a lehetőséget a kollaboratív munkára.

A csoportmunka például nagyon értékes tanulási lehetőség. A hosszabb távú, projekt alapú munkák, amelyekben a diákok csapatként dolgoznak, kapnak visszajelzést, és közösen korrigálnak szintén nagyon értékes tapasztalatok. És amikor a diákokat osztályozzák, a tanároknak figyelembe kellene venniük a csapatmunkát is. Ezzel is jelezhetik, hogy az együttműködésre való képesség ugyanolyan fontos, mint a tartalom, amit a diákok tanulnak és létrehoznak.

Útravaló Főiskoláknak és Egyetemeknek

A felsőoktatási szférában a professzoroknak és adminisztrátoroknak való világbeli tapasztalatok szerzésére kellene buzdítaniuk a diákokat. “Ha szeretnél jó munkatárs lenni, keress olyan helyzeteket, amelyek jól mintázzák a kívánt munkahely követelményeit!” – mondja Deming. “Gyakorold, amit csinálni szeretnél, ahelyett, hogy tanulnál róla!”

Deming azt javasolja, hogy a főiskolák és egyetemek követeljék meg, hogy diákjaik kollaboratívan dolgozzanak a tanteremben. Emellett a gyakornoki és önkéntes munkák vállalása is rendkívül fontos. A diákoknak keresniük kellene a fejlődési lehetőséget is az iskolán kívüli tevékenységeikben, ahelyett, hogy csak önéletrajz töltőnek használják őket. A klubok és sport egyesületek értékes együttműködési készségekkel ruházhatják fel a diákokat, ha ők valóban ezekre az aspektusokra koncentrálnak.

Végezetül, Deming azt javasolja, hogy a diákok tegyék sokszínűvé az érdeklődési körüket, hogy így tudásuk és tapasztalataik több csoport számára is hasznosak lehessenek. “Próbálj sok különböző dologban jónak lenni, és főleg olyanokban, amelyeket nem gyakran párosítanak!” Azon fiatalok, akiknek készségeik furcsa kombinációt alkotnak, mint például a programozás az írással összekapcsolva, olyan munkaerő lesznek, akik roppant fontos értékekkel fognak bírni bármilyen csapatban.

Az eredeti cikk ezen a linken található.

Hasonló kutatásokról olvashattok még a blogon. A Mi történik egy kíváncsi gyerek agyában című cikkünkből megtudhatod, hogyan reagál az agyunk, amikor kíváncsiak vagyunk. Még több tartalomért pedig kövess minket Facebookon és Instagramon.

 

Farkas Dezső
Farkas Dezső
Farkas Dezső az F.W. Olin Graduate School of Business, Babson College MBA hallgatója, a Jövőt Építők Generációja Egyesület elnöke, valamint a Global Shapers Budapest Hub Alumni vezetője. Beválasztották az 50 tehetséges magyar fiatal közé. Templeton Fellow. Két TEDx előadás fűződik a nevéhez. Az ASEF Young Leaders Summit kiválasztottja Luxemburgban, valamint a Youth Leaders Forum alumnija.

További cikkeink

Hasonló cikkeink