Farkas Gábor jelenleg a Grundfos Magyarország Gyártó Kft. 4-es számú létesítményének műszaki igazgatója. Vajon miért készült el vele ez az interjú? Ehhez alighanem a JÉG Bevonó programhoz van köze.
A felvételit sikeresen teljesítő tagjaink hamar újabb feladatokkal szembesülnek, hiszen az InnerTalent második kihívásában interjút kell készíteni egy sikeresnek vélt emberrel. Egyik friss bevonós tagunk, Kiss Benedek Péter végül Farkas Gábort választotta. A vele készült interjút olvashatjátok hamarosan.
Mi az a Grundfos?
A Grundfos a világ egyik legnagyobb dán szivattyú- és búvárszivattyú-gyártó vállalata. A vállalatot Poul Due Jensen alapította meg 1944-ben Bjerringbróban, Bjerringbro Pressestøberi og Maskinfabrik néven.
Magyarországon 1999-ben építették az első gyáregységet Tatabányán. Jelenleg csaknem 2300 fő dolgozik a cégnél és azóta még három gyáregység létesült: a 2-es számú szintén Tatabányán, a 3-as és a 4-es számú pedig Székesfehérvárott.
Néhány szó Farkas Gáborról
Gábor 1976-ban született, tanulmányait villamosmérnökként fejezte be, majd másoddiplomát műszaki menedzser szakon szerzett. A Grundfosnál 1999-ben, 23 évesen kezdett el dolgozni mérnökként. Elsődlegesen villanymotorokat tervezett, gyártástámogatással és tesztgépekkel foglalkozott.
Ezek után kutatás-fejlesztésben vett részt, ő vezette be a magyarországi Grundfos-gyárakba. Később az 1-es számú gyár igazgatója lett. Amikor a négy gyár vezetősége egyesült, ő látta el a műszaki igazgatói feladatait, jelenleg pedig a 4-es számú üzem műszaki igazgatója.
Milyen álmaid voltak gyerekkorodban?
“Az űrhajózás után? A viccet félretéve, gyerekként, vagyis inkább fiatal
felnőttként már nem volt konkrét tervem, valami olyasmit szerettem volna, ami maradandó. Nekem mindig az voltam az álmom, hogy valami olyasmit csináljak, amivel befolyással vagyok más emberek életére. Szakmai oldalon ez volt. De nem volt konkrétum, hogy vezető szeretnék lenni vagy kutató…
Elismert ember szerettem volna lenni, akire felnéznek, akit követnek, de ezt nem tudtam, hogy vezetőként vagy szakmai elismerésben tudnám-e elérni. A környezetem is úgy gondolta, hogy ez az irány, ami nekem jó lesz, ezért elkezdtem a vezetéssel foglalkozni. Családcentrikus vagyok, így nőttem fel, ezért is lett ez nekem a hosszú távú cél.
Jelenleg két saját gyermekem van, a páromnak három, tehát öt fiúval vagyunk kéthetente együtt. Úgyhogy létrejött a nagy család is.” – nyitotta meg beszélgetésünket Farkas Gábor
Hogyan változtak útközben a céljaid?
Amikor kutatás-fejlesztésben dolgoztam, az alkotásvágy volt az első számú célom. Valami olyat akartam létrehozni, amiből másoknak haszna van, örömet okoz nekik, amiért felnéznek rám. Minden cél egy kicsit önző, de az a jó cél, aminek az elérésével boldog tudsz lenni.
Először rámentem ezekre a szakmai sikerekre, elismertséget szereztem és utána már rájöttem, hogy változott a célom. Amikor megkaptam az első csoportvezetési feladatot, akkor ráébredtem, hogy az is komoly siker, amikor a nekem dolgozó kollégák szakmai sikereket érnek el. Ezáltal az ő sikereikre támaszkodva érem el én is a céljaim.
Ez változott. Ma már nem célom, hogy kimenjek és megoldjak problémákat, hanem akkor
érzem magam sikeresnek, ha a közvetlenül alattam dolgozó lányok és fiúk tudnak elérni sikereket. Ez tölt el igazán boldogsággal, de inkább elégedettséggel. A vezetők feladata a célmeghatározás.
Ezt követően derül ki, hogy sikerült-e úgy menedzselni a kijelölt embert, hogy jól is érezze magát és ezáltal sikeres is legyen. Olyan célt kapott, amit nehéz elérni, de el tudja. Amikor ez megtörténik, akkor érzem azt, hogy „na, ez jó párosítás volt”.
Ha egy mondatban össze kellene foglalnod, hogy mi az a siker, mit mondanál?
Mindenkinek más. Számomra a siker az, amikor boldogságérzettel tudok hazamenni. Tehát én a sikert akkor érzem, amikor ülök a kocsiban, megyek hazafele és arra gondolok, hogy „hú milyen jó nap volt ez”, sokat haladtunk, elértünk valamit. A belső boldogságot tudnám megfogalmazni.
Nagyon nehéz ezt egy mondatban meghatározni, mert a kicsi siker is siker. Vannak a nagy lépések, ami ebből a sok kicsiből adódik össze. Mindegyiket máshogy éli meg az ember, de talán ezt a boldogságérzetet lehetne sikernek nevezni.
Mit gondolsz a fiatalok jelenlegi helyzetéről?
A fiatalok helyzete egy kicsit nehezebb, mint a miénk volt annak idején. Így negyven felett már jócskán van rálátása az embernek, hogy nálunk a lojalitás egy teljesen más képet kapott. Úgy nőttünk fel, hogy az emberek lojálisak a munkahelyükhöz, lojálisak a családjukhoz, ám ez a digitális világ, mondjuk így, amiben a fiatalok élnek, nem az anyagi dolgok iránti lojalitást jelenti.
Azért gondolom nehezebb kérdésnek ezt most, mert talán tisztább volt az a kép, amit még mi kaptunk. Egy fizikailag megfogható épület, szervezet iránt az ember lojális. Bekerül, dolgozik, sikert ér el, kudarca van, tanul belőle… A fiataloknál pedig a nagy, Facebookra jellemző szociális hálóban sokkal nehezebb megfogni azt, hogy mi iránt akarok lojális lenni? Mit akarok elérni? Rengeteg impulzus ér titeket, rengeteg húzóerő van, különböző irányokba.
A mi életünkben talán az volt egyszerűbb, hogyha ráálltunk egy feladatra, egy munkára, egy cégnél, egy közösségben, akkor nem volt annyi széthúzás. Jobban tudtunk összpontosítani rá, jobban éreztük a késztetést. Nálatok ehhez a késztetéshez folyamatos inger kell, hogy működjön. És ez azért van, mert emberek úgy nőnek fel, hogy közben hat emberrel csevegnek, miközben másik 200-nak az életét nyomon követik a neten.
Szortírozni kell az információk között. Tehát sokkal nehezebb kiválasztani azt az utat, ami igazán elégedetté és boldoggá teszi őket. Túl sok minden közül lehet válogatni. Túl nagy ez a networking, ami körülvesz, ezért nagyon nehéz összpontosítani. Amikor fiatalokkal dolgozunk, nagyon nehéz integrálni egy valós közösségbe őket úgy, hogy ténylegesen, 100%-ban ott legyenek. Mert mindig van egy kis csevegés és a többi.
Nem azt mondom, hogy rossz, hanem nehezebb. Viszont ha a fiatalember okos, és kihasználja azt, amiben jó, hálózatot épít maga köré, és ezt rá tudja tenni a munkájára, ebben tud segítséget kérni, úgy tud networkölni, hogy a saját céljait elérje, akkor ez lehet nagyon hasznos is. Viszont ahhoz először meg kell határozni a célokat. Ebben lehet nehezebb a mai fiatalok helyzete.
Mi az a három tulajdonság, amivel egy fiatalnak rendelkeznie kell, hogy sikeres lehessen?
Először is a munka iránti alázat. Ez nem rossz értelemben vett alázat, tehát meg kell becsülni azt, de a problémamegoldást kell előtérbe helyezni. A fiatal kollégákat is kérdezgetem sokszor, hogy „de mi a probléma?” és erre az a válasz, hogy „itt a tesztgépen ez meg az nem megy”. Fogjuk meg még egyszer! Mi a probléma? És kábé a huszadik kérdés hangzik el, mire eljutunk ahhoz, ami a valós probléma.
Mint például, amikor egy vevő nem kapja meg a terméket, amit szeretne. Ha a probléma látása jó, akkor tud kilépni abból a kis „dobozból”, amiből ő dolgozik. Ezután már tud arra fókuszálni, hogy a vevőnek meg kell kapnia a terméket, tehát a lényeglátás is egy fontos tulajdonság.
Továbbá el kell fogadniuk, hogy az emberek sokfélék. A Facebook világa kicsit egyformává teszi az embereket. Azt hiszik, hogy az emberek egyformák. Mindenki ugyanúgy olvas, mindenki ugyanazt csinálja. Nagyon látszik ez pl. az öltözködésben meg mindenben, hogy trendek kezdenek kialakulni és mindenki hasonlóan cselekszik: ugyanúgy szelfiznek a lányok, ugyanúgy fotózkodnak a férfiak. El kell tudják fogadni, hogy minden egyes ember más, és sokszor alkalmazkodni kell egymáshoz.
Végül pedig célmeghatározás kell egy fiatalnak. Ha tudja, mi a célja, akkor már könnyebb. Talán nem is a célját, hanem azt, hogy neki mi a boldogság. Ha meg tudja fogalmazni, hogy „én akkor vagyok boldog ha ez történik velem”. Ha ezt meg tudja fogalmazni, akkor jó.
Szerintem ezek a tulajdonságok azok, amikkel rendelkeznie kell egy fiatal pályakezdőnek a sikerek eléréséhez. Igaz, az iskolákban kiváló szakmai képzettségre tehetnek szert, mégis azt gondolom, hogy ezek a tulajdonságok legalább olyan fontosak mint a szakképzettség.
Te is ennek a három dolognak köszönheted a sikered?
Szerintem igen! Már elég korán eldöntöttem, hogy engem mi az, ami örömmel tölt el. Van erre most egy egész jó fogalom. Ez a flow. Én kerestem, hogy mikor tudok flow-ba kerülni. Elég korán megkaptam ilyen vezetői tréningeket és abból elég hamar éreztem, hogy most flow-ban vagyok.
Amikor elveszik a külvilág, úgy tudsz dolgokat csinálni. Úgy tudsz beszélgetni a másikkal, úgy tudsz előadni egy nagy meetingen, hogy teljes flow-ba kerülsz. Ez az az érzés, amikor az ember ezzel végez és után azt tudja mondani, hogy „Ó ez de jólesett. Elfáradtam, de kellemes volt.” És ezt én elég korán megfogtam.
Fontos a lényeglátás is. Mindig a folyamat végét kell látni. Egy fiatal sosem kezd el úgy dolgozni, hogy a folyamatot vezérli az elejétől a végéig, hanem elkezd dolgozni egy pici kis
szegletében egy folyamatnak és az a lényeg, hogy minél hamarabb ki tudjon tekinteni belőle, látja, hogy honnan jönnek az információk és hova kell küldeni. A termék honnan jön, miből készül, hova megy. Minél előbb meg tudja teremteni ezt a láncot, annál hamarabb tud sikert elérni.
Nálam is ez volt igazából. Elég hamar kiléptem a „csak” villamosmérnöki pozícióból. Elég hamar átláttam, hogy a terméket elő kell állítani, az alapanyagot beszerezni, kifizetni, elkezdtem átlátni magát a folyamatot.
Melyek voltak a legnagyobb akadályok és kockázatok a karriered során, amikkel szembe kellett nézned?
Voltak bőven kockázatok, például amikor elvállaltam egy gyár vezetését, akkor 33 éves voltam, tehát elég fiatal. Mondták is sokan, hogy lehet, ez egy kicsit korai. Akkor már vezetőket vezettem. Nagyon sok kolléga 40-50 éves volt. Ott azért ez egy rizikó volt, hogy mennyire vagyok érett. Erre késznek éreztem magam, ami végül be is bizonyosodott.
Ennek ellenére nem tudtuk biztosan, hogy a szervezet is készen áll-e arra, hogy 33 éves fiatalember legyen az akkor 900 fős gyár vezetője. Veszélyeket nem nagyon láttam a karrierem során. Persze voltak szakmai vitáim, vezetőimmel, meg beosztottaimmal. Úgy gondolom, hogy amíg ezt szakmai téren tudjuk tartani és nem megy át személyeskedésbe, addig teljesen helyénvaló.
Mi volt eddig a legnagyobb kihívás a karriered során?
Ez egy jó kérdés! Talán az, amikor olyan feladatot kaptunk, hogy szedjük szét azt a szervezetet, amit mi magunk alkottunk. Amikor a négy gyárat egyesítettük, akkor volt itt egy Executive Management Team, amelynek én is a tagja voltam. Azt kaptuk feladatul, hogy szedjük darabjaira, az amúgy jól működő szervezetet, mert szeretnék, ha ez máshogy működne ezentúl.
Nagy kihívás volt, mert az embernek egy kicsit gyereke, amit felépít és rosszul érinti, hogy utána azt mondják, hogy „ jó-jó, de szedjük szét”. Újra négy külön gyár lett. Ebben részt kellett vennem és szerepet kellett vállalnom. Nehézség volt még az is benne, hogy kívülről azt kellett láttatni, hogy ez jó lesz és működni fog.
Mit üzennél a jövő generációjának?
“Hűha! Először is kitartást. Hogyha problémákkal szembesülnek, ne engedjék el. Ez azért fontos, mert lehet, hogy nem az lesz a jövőjük, amit épp akkor csinálnak, de biztos, hogy tanulnak belőle, a kihívásokból és a kudarcokból egyaránt. Mindig fel kell kelni, újra átgondolni és menni tovább.
Ha valami nem megy, akkor próbáljuk meg kideríteni, miért nem. Nem baj, ha nem találunk megoldást, csak az egy átgondolt döntés legyen. Ne egy azonnali reakció, hanem egy átgondolt, tudatos döntés legyen. Be kell fejezni dolgokat még akkor is, ha nehéz. A problémák megoldásából, vagy megoldásának megkísérléséből mindig lehet tanulni.
A következőket mindig egyre jobban fogja megoldani az illető. Mindig szembesül az ember problémákkal, kudarcokkal, kitartás kell hozzá: ha nem hagyja
annyiban és tanul belőle, előbb-utóbb sikereket fog elérni.” – zárta bölcsen interjúnkat Farkas Gábor.
Köszönet
Ezúton szeretnénk megköszönni Farkas Gábornak, hogy időt szakított a JÉG-re és elmesélte életútja bizonyos szakaszait. Az interjút Kiss Benedek Péter készítette, a JÉG Blog oldalára Lombárszki Csaba publikálta.
Nagyon sok, Farkas Gáborhoz hasonló mentalitású emberrel volt már alkalmunk beszélgetni, ezekről számos cikk készült, amik megtalálhatóak a JÉG Blog oldalán. Az előző interjút Svetlana Petrovával készítettük, a vele készült cikket is érdemes elolvasni.
További JÉG tartalmakért érdemes Facebook és Instagram oldalunkat és követni!
